Simson, Lee: Kezdődhet a játék. II. (A díszlet művészete) - Korszerű színház 97. (Budapest, 1968)
III. rész: A színész és a harmadik dimenzió
ezt az elvét a herceg a jelmezekre is kiterjesztette, ujahh forradalmi jelentőségű precedenst teremtett. A színészek öltöztetése azelőtt majdnem annyira hanyag és gondatlan volt, mint a statiszta-jelenetek próbái s a jelmezek hatása vagy rikitó, vagy szegényes volt. Szinte hirét sem hallották valamiféle következetes törekvésnek, hogy a jelmezek stilusát a produkció általános stílusához hangolják és a kísérlet, hogy a jelmezek legalább száz évnyi pontossággal az ábrázolt korszákon belül maradjanak, csaknem mindig kudarcot vallott. 1859-ben, amikor a krinolin divatja dühöngött, egy német rendező egyértelmű rendelkezést függesztett ki, hogy a színészek semmi körülmények között sem viselhetnek krinolint ókori jelmezek alatt. De a korszak vezető német színésznőinek fennmaradt képei mégis azt mutatják, hogy Iphigeneia és Medeia klasszikus felsőruháit bizony nyilvánvalóan krinolinos alsószoknyák tartótnak ki. Néhány alapstilust és néhány színházi kelme néven ismert anyagfajtát húztak rá a repertoár egész skálájára, Sztanyiszlavszkij igy festi meg a szinházi jelmezek terén Moszkvában uralkodó helyzetet, a meiningeni társulat vendégszereplésének idején: "A jelmezszabók műhelyében csupán három stilus volt divatban: ’kaust’, ’A hugenották’ és ’Molière’... Van valami spanyol jelmeze, a ’kaust’ vagy a ’Hugenották’ stílusában? — kérdezték általában a jelmezszabóktól. Tannak Valentinjeihk, Mephistóink és St. Bries-eink minden színben - hangzott a szokásos válasz." Mint a szinházi produkció valamennyi más ága, a jelmezek is az opera hagyományait követték. Egyetlen vezető színész -sem viselt magas ingnyakat vagy nyakfodort. A nyakat szabadon kell hagyni, mert különben elfullad a hang. A fiatal hősszerelmesek szerelmi jeleneteiket a byroni ing egyik vagy másik változatában játszották.És minden szinész és színésznő többé-kevésbé azt viselte, amihez kedve volt. Az összhatás a legjobb esetben jelmezbálhoz hasonlított. Meiningenben a jelmezeket minden darabhoz ugyanolyan gonddal tervezték meg, mint a díszleteket és mindkettőhöz egyszerre készítették a vázlatokat. A szinházi közönség először észlelte azokat a vonal- és sziluettbeli különbségeket, melyek a spanyol,francia és olasz reneszánsz divatját megkülönböztették. Verrocchio, Dürer, Bolbein, Raphael, Velasquez, vagy egy római szobor szolgáltatta a modelleket, a szinházi szabó önkénye helyett. A történelmi diva-26