Simson, Lee: Kezdődhet a játék. II. (A díszlet művészete) - Korszerű színház 97. (Budapest, 1968)

III. rész: A színész és a harmadik dimenzió

te volna meg őket. Elől léptek a színpadra és hátul, a házhomlokzatok közötti járásban tűntek el. A közönség az idő nagyobb részében nem egymást követő arcokat látott, hanem pajzsok és sisakok hátának komor vonulását; az összhatás valami majdnem személytelen, könyörtelen katonai gépezeté volt. A megszállók hatalmát már a darab elején drámai formában ábrázolták.

Schiller Freskójának utolsó felvonásában rajtaütésszerűen elfoglalnak egy bástyát, amely a genovai kikötőt védi. Ezt a jelenetet rendszerint úgy vitték színpadra, hogy bemutatták a holdfényes kikötőt, aztán a kulisszák felől bevonult a szokásos katonaság és két percig a nyitott színpadon áldühvel csattogtatták kardjaikat. A meiningeni produkcióban a színpadot a bástyafal alatti sekély ■kis udvarrá szűkítették, amelyet vasszegekkel kivert hatalmas kapu zárt el. A színpad homályos volt s csak helyenként világította meg halványan a hold. A torony aljában őrszoba volt;néhány katona hevert lépcsőin. Mások egy közeli szökőkuton szunyókáltak-Két szűk járás vezetett ki a színpadról. Elhalad az éjjeli örjárat.Éjszakai csend. Béke. Hirtelen a kapun túlról távoli, majd egyre erősödő vészharangck kongása keveredik egy közeledő tömeg morajával. Az őrök előszállingóznak a toronyból és megragadják fegyvereiket, amint a kapu elleni támadás megkezdődik. Fegyverek dübörgése a fán. A kapu vasbordái ellenállnak. A fa szilánkokban pattog. Látni az első támadókat, a mögöttük fénylő holdvilág megcsillan a repedésen át bedugott lándzsáikon. Kézitusa ezer a keskeny nyíláson át. Egy petárda robban. A kapu felrobban és összeomlik. A támadók a védekező helyőrséget a szűk járásokba szorítják, itt az összecsapás folytatódik, végül kiűzik őket a színpadról és kint a kardtusa zaja elcsitul. A kikötő teljes holdfényben ragyog a rombadőlt kapun keresztül és a felvonás befejező pillanatainak hátteréül szolgál.

Az ilyen rendezésben a képzelőerő kétségtelenül megmutatkozik: a csend és a veszély első, távoli hangjainak kontrasztja, a feszültség, amint e hangok egyre fokozódnak, a növekvő feszültség, amint a támadás hevességét csak hallani lehet-, de látni nem, vasat döngető csapások, a szilánkokra zúzódó fa pattogása, a koncentrálás a kulcspoziciókért vivott kézitusákra, a holdfény és árnyékok hirtelen kontrasztjai először a kardok és alabárdok hegyén, amint e-