Simson, Lee: Kezdődhet a játék. II. (A díszlet művészete) - Korszerű színház 97. (Budapest, 1968)
III. rész: A színész és a harmadik dimenzió
Olaszország teremtette meg a díszlettervezést Is, mint önálló hivatást, valamint a műszaki igazgató vagy gépmester szakmáját és látta el kézikönyvekkel és instruktorokkal egész Európát. Művészek és építészek, különösen Franciaországban, sokan koruk jelentős alkotói, és néhányan a halhatatlanok galériájából, a reneszánsz hagyományt folytatva terveztek díszleteket a színház szá- ' mára. Bérain, akinek számtalan butor és fémmunka terve nagy mértékben meghatározta azt a stílust, melyet "Louis XIV" stílusként ismernek, készítette a díszleteket és jelmezeket Iailly operáihoz, mégpedig olyan sikerrel, hogy úgy emlegették, mint az "opera birodalmának átyját". Servandonit, a 3aint-Sulpice építészét, a párizsi Opera szcenikai igazgatójává nevezték ki és : itt 1728-tól kezdve több mint.hatvan üszletet tervezett, melyek közül jónéhány lelkes kritikát kapott a Merci.re de France-ban. Az ő nevéhez fűződik egy újfajta színjátéktípus, mely "néma darab" néven ismeretes: színpadképek sorozata zenexisérettel, de színészek nélkül. Az egyedüli látható emberi lényeket Servandoni háttérfüggönye ire François Boucher festette, aki évi 2000 livre fizetésért követte öt a színháznál és számos operát és balettet vitt színre. Egyik effektusa, melyet az Athys ciidi operához készített, szenzációt keltett: egy vízesést úgy világított meg hátulról, hogy úgy tűnt, mintha állandó mozgásban volna. Piranesi tizennyolc éves korában színpadi díszleteket festett Komában, miközben a rézkarctechnikát tanulmányozta. Mikor egy firenzei szinház pályázatot hirdetett egy börtönjelenet háttérvásznára, bizonyos Galli nevű firenzei diszletfestövei versengett a dijért és lemaradt a versenyben. Egy kritikus Piranesi korai rézkarcainak, köztük hires börtönjelenet—sorozata első darabjának kiadását azzal magyarázza,hogy a művész bosszút akart állni a sérelemért. A XIX. században ■ az Académie des Beaux-Arts és a Francia Intézet kitüntetésekkel megrakott tagjai, éppúgy mint számos hasonlóképpen kiváló német akadémikus, időnként nekilátták a díszlettervezésnek. Isabey, David tanítványa a párizsi Opera számára tervezett. Daguerre, aki festő és építész is volt egyszemélyben, bér inkább a daguerrotype ÍELepceval közös feltalálásáról ismerik, egy operához is tervezett díszletet; a Théâtbe de l’Ambigu számára pedig olyan háttérvásznat festett, melyen holdfényes felhők úsztak, és amelyet a korabeli kritikusok "meglepően valódinak és természetesnek" .találtak. Chassariau 14
