Simson, Lee: Kezdődhet a játék. I. (A díszlet művészete) - Korszerű színház 96. (Budapest, 1968)
III. rész: A színész és a harmadik dimenzió
halott filozófusok elméletei határozzák meg, és ez a stilus vágymódszer olyan vallási, politikai vagy metafizikai tanok öntudatlan elfogadásán alapul, amelyeknek, a modern művészek állitása szerint, semmi közük az esztétikai kifejezés formáihoz. Számos újabb keletű festészeti kisérlet egy korábbi nemzedék irodalmi elgondolásaiból fakad, ezek viszont még korábban elfogadott erkölcsi vagy metafizikai fogalmakban gyökereznek. A művészet formái kései hangsúlyt adnak azoknak az igazságoknak, amelyeket a filozófusok határoznak meg, miközben szüntelenül kutatják a fizikai világ valóságának természetét, az emberi magatartás rugóit és az emberi tapasztalás céljait. így például a modern festők készségesen hiszik, hogy a macskával épp oly fontos foglalkozni, mint a királlyal, és előszeretettel választanak modell gyanánt szerény, köznapi embereket; gondoljunk arra az együttérzésre, amellyel Millet, Daumier és Steinlen ábrázolt parasztokat, vásári kóklereket, bolti lányokat és mosónőket. Ez az irányzat a XYIIX. század végi francia - teoretikusok tanításában gyökerezik; azokban a tanokban, amelyek rámutattak a közember alapvetően nemes vonásaira és döntő jelentőségű szerepére, amelyet mint a társadalom talpköve betölt. Ezeket az eszméket a XIX. század elején szentirásként fogadták el és belőlük alakult ki az a majdnem egyetemes meggyőződés, miszerint az eszményi államforma az általános szavazati jogon alapuló demokrácia. A politikai filozófusok következetesen ábrázolták a társadalom fejlődését tömegek vagy osztályok összeütközésének drámai formájában; a tudományok, igy a biológia s bennè a fejlődéselmélet, kialakulásával előtérbe került a környezet szerepe és népszerűvé váltak az olyan pszeudotudományok, mint a fajnemesités és a szociológia. Mindezek a jelenségek nemcsak a drámákban tükröződtek, hanem a szinpadi díszletben is. Az egyént egyre inkább egy osztály részének, egy csoport tipikus tagjának tekintették és úgy vélték, hogy környezete épp úgy kifejezi őt, mint saját egyénisége. Ezért aztán a szoba, amelyben élt, a bútorok, amelyeken helyet foglalt, a könyvespolcán található könyvek száma, a falait diszitő képek - emlékezzünk csak Bernard Shaw rendezői utasitásaira - időnként épp oly jelentőségekre tettek szert, mint 57
