Simson, Lee: Kezdődhet a játék. I. (A díszlet művészete) - Korszerű színház 96. (Budapest, 1968)

III. rész: A színész és a harmadik dimenzió

Ha a drámairó művész, akkor nem csupán tetteket ábrázol, hanem behatol indokoknak és érzelmeknek abba a szövedékébe is, amely a tetteket szüli és azokat jelentőséggel ruházza fel. írissen érzékeli az emberi jellem rugóit és az emberi tapasztalat értékeit. Mindezt a színházon kivül tanulja meg és nem a színházban. A drámairás unalmas és élettelen korszakai mindig akkor következnek be, amikor a drámaÍrók az életet a színház szemüvegén át nézik és rendezik el és egy meghatározott módszert ismételgetnek, amelynek segítségével az élet képét egy adott szinpad keretei közé illeszthetik. A színház azokban az időszakokban kel életre, mikor az olyan drámaírók, mint Euripidész, Shakespeare, Molière, Ibsen, Shaw vagy O’Heill az életet a színházon belül is aszerint látják, ahogyan a körülöttük zajló élet igazságátértelmezik. A mondást : Szinpad az egész világ, elismertük, mint a drámairó látásmódjának legtalálóbb jellemzését. De tudnunk kell azt is, hogy a drámairó számára alkotás közben bármely szinpad az egész világot jelenti.

45