Simson, Lee: Kezdődhet a játék. I. (A díszlet művészete) - Korszerű színház 96. (Budapest, 1968)
Tartalom
kőzetekre, istenek és istennők alászállására, sőt tűzijátékokra is. Hágjon kevés komoly darab volt, amely egy s más ilyen látványosságot be ne iktatott volna, és sokszor csak csodálkozhatunk azon a találékonyságon és ügyességen, mellyel ezeket az egész szerves részévé tették." Az Erzsébet—kori darabok annyira tele voltak sistergéssel és dübörgéssel, hogy kiválóan megfeleltek volna a julius 4-i ünnepségek műsoraként. Heywood három darabjában, a Bézkorszakban.azAranykorszakban és az Ezüstkorszakban a színpadi utasítások egymásután a következő effektusokat igénylik: "mennydörgés és villámlás...Jupiter leszáll egy felhőben... Juno alászáll a mennyből... Az Arethusa folyó felbuzog a színpadon... Herkules elmerül; lángok, ördögök jelennek meg a színpad minden szegletében, számos tűzijátékkal... Herkules megjelenik egy fenti sziklánál... Jupiter odafentről villámmal sújtja, teste elsüllyed és az égből,egy felhőben kéz száll alá, mely arról a helyről, ahol Herkules elégett,egy csillagot hoz fel és azt a mennyboltra tűzi. Egy másik színdarabban: "Pluto elszabaditja a poklot, a Sors istennői égő köntöst húznak rá, égő koronát és buzogányt adnak neki... Jupiter teljes dicsőségében megjelenik egy szivárvány alatt... Jupiter teljesméltóságában alászáll, villámai égnek... Amint hozzáér az ágyhoz, az lángba borul és minden összeomlik... Tűzijátékok mindenütt a színpadon... belép Pluto tüzes buzogánnyal, égő koronával, valamint Proserpina, a Birák, a Sors istennői és egy ördög-gárda mind égő fegyverekkel... záporeső esik". Greene Alphonsusában pedig igyszól az egyik színpadi utasitás: "A színpad mögötti hely közepén álljon egy bronz fej, amiből tüznyalábok lövellnek ki." A keresztyén és pogány mitológia keveredése ellenére ezek a színpadi hatások majdnem azonosak a mons-i passió játék effektusaival és igencsak lekötöttek volna Jehan du Payt mestert és tizenhét segédét is, akik a Pokol szájának pirotechnikai műveleteit bonyolították. A trónus, amelyre egy isten ereszkedett alá, úgy látszik, éppen olyan lényeges berendezési tárgya lehetett az Erzsébet-kori színpadnak, mint ma egy irodaépület liftje. Istenek és istennők monoton szabályszerűséggel ereszkedtek alá. Befrénként térnek vissza 182
