Simson, Lee: Kezdődhet a játék. I. (A díszlet művészete) - Korszerű színház 96. (Budapest, 1968)
Tartalom
Mantzius A színházművészet története című munkájában ugyanerre a következtetésre juts "Ha a francia klasszikus tragédia társalgások és hosszú beszédek sorozatává változott, melyek magasztosak, szenvedélyesek, lendületesek, de soha nem jellemzi őket határozott miliő és miauig valamilyen bizonytalan helyen játszódnak, ha ritkán látunk valami hatásos eseményt és csak leírását halljuk, vajon e sok cselekmény nélküli beszédért bizonyos mértékig nem ezeket a nézőket hibáztathatjuk-e... akik nemcsak hogy megakadályozták a közönséget abban, hogy lásson, de az Írókat is abban, hogy élénk drámai cselekvéssel és festői helyzetekkel teli drámákat Írjanak. Bizonyos, hogy e korszak nem volt romantikus... de talán szabad feltételeznünk, hogy ha a színpad szabad, úgy a költő képzelete is tágabb térben szárnyalhatott volna, mint ebben a kalitkában, melynek arany rácsait kis bárócskák és márkizok alkották." Semmi ilyesmit nem szabad feltételeznünk. Shakespeare, színpadát szintén kalitkába zárták korának aranyifjai, a bővérű és elmés ifjú bárók és grófok. Ez azonban nem akadályozta megj a romantikus drámairás fejlődését, mely tele volt vérfagyasztó drámai helyzetekkel. Jutott tér a képzeletnek, bármily magasra akart szárnyalni. Vitatkozni Palmerrel és Mantziuss-szal azon,hogy a XVTII.századi francia drámaírók képzeletét gátolta a proszcéniumiv mellőzése és ezért e képzelet csak üres klasszicizmust szült, épp oly hiábavaló, mint Craiggel, Macgowannal és Cheneyvel vitatkozni,hogy a XIX, századi drámairók képzeletét a proszcéniumiv iránti tiszteletük késztette a triviális "Guckkasten"-reallzmus termelésére. A francia klasszikusok azért Írtak merev és retorikus tragédiákat, mert a klasszikus méltóság hamis koncepciója vezette őket, mely a színházon kivül a történelemben, költészetben és építészetben pszeudoklasszikus párhuzamokat eredményezett. Ha hivatásos színház nem létezett volna, egy márki szalonja majdnem ilyen megfelelő színhelyül szolgált volna hőseik és hősnőik deklamálásához... A szinháztörténészek hajlamosak rá, hogy eltúlozzák a színház fizikai feltételeinek a drámairodalomra gyakorolt hatását. Vél-emé-177
