Simson, Lee: Kezdődhet a játék. I. (A díszlet művészete) - Korszerű színház 96. (Budapest, 1968)

Függelék

1. A kopár és szigorú görög színpad mítosza, mely nem törekedett semmilyen színi illúzióra - minden tiszta és nemes színházművészet prototípusa, melyhez a ma színházának valamiképpen vissza kall térnie. Ez a színház keltette életre az egyetlen valódi tragikus drámát, egy magasabb szintű realitást, mely a világi dolgok zűrzavara felett áll. Ez utóbbi terület a vígjáték alacsonyabb művészete számára volt fenntartva.

2. A középkori színpad spirituális egyszerűségének mítosza - üres emelvények egy nyílt téren, szintén szcenikai illúziók nélkül és minden erre való törekvést mellőzve.

3. A csupasz, s ezért erőteljes és férfias Erzsébet-kori színpad mítosza, melynek tipikus példája Shakespeare színháza, ahol jelsések: "Ez az ardennes-ierdő" helyettesítették a díszleteket.

*. Moliere ugyancsak puszta és erőteljes színpadának mítoszai - a végső bizonyíték arra, hogy egy színdarab előadásához nem kell más, mint három deszka és egy szenvedély.

E kinyilatkoztatások egyikét vagy másikát úgy használják manapság mint egy udvari bolond csapós végű botját, mellyel a díszlettervező fejére ütnek, valahányszor úgy vélik, túlzott fontosságot tulajdonit önmagának. Számos kritikus pedig kegyes lehelettel segít felfújni ezeket a doktrínákat, amelyek azonban ennek ellenére szár lel béleltek maradnak.

2, A történés illusztrálása

Az igazán friss és szabad képzelet bármely művészetben inkább közterét és specifikus. Az absztrakció megfáradt mesteremberek menedéke, vagy olyan művészeké, akiknek tilos a képalkotás. A múlt színházai csak akkor nem ábrázolták a cselekmény hátterét, ha a színház struktúrája vagy a színpad felépítésének technikai korlátái miatt a megjelenítésre nem volt lehetőség. Ha az egész hátteret nem is lehetett reprodukálni, legalább egy részét ábrázolták,gyak-135