Simson, Lee: Kezdődhet a játék. I. (A díszlet művészete) - Korszerű színház 96. (Budapest, 1968)

Függelék

X. fejezet

GÖKÖG "REALIZMUS" - I. £. V. SZÁZAD

1. Meghamisított múltak

Felnőtté válásunk küzdelmében előbb vagy utóbb mindnyájunkat megkísért egy elveszett paradicsom emléke: egy mennyország, amelyről úgy hisszük, gyermekkorunkat övezte: a kis szürke ház nyugaton,az ósdi tölgyfavödör a kutban, apáink bölcsessége, a dicsőség, mely egyet jelentett számunkra Görögországgal - valamiféle aranykor, melyhez szeretnénk visszatérni, ahol a tudás gyümölcse bőséges és nem keserű, és az eredeti fán, egy messzi, de ragyogó földi paradicsomban terem. Nem térhetünk ide soha vissza, mondják, mert elvesztettük a kert kulcsát: az eredendő tisztaságot, mely az erkölcs területén a józanság, az esztétikai Ízlés területén pedig az egyszerűség ősérceiből ötvöződik össze. De ezt a felbecsülhetetlem értékű kulcsot soha nem találjuk meg, mert a szivünk mélyén nem is akarjuk megtalálni; inkább az álomba menekülünk, mintsem aszal vesződjünk, hogy egyszerűen felhalmozódott tudásunk fényénél keressük meg.

...Inkább felépítjük az ősi ház hivalkodó mását, mintsem visszatérjünk az eredetihez, persze számos fürdőszobával, és nagy gonddal kötjük be vízvezetékünket a városi csatornahálózatba,hogy megelőzzük a tífuszt. A görög dicsőség egy tipikus töreuékének látványa, mint például egy Periklész korából való szoboré, eredeti festékrétegével, vagy az éppoly erős színekkel festett gipszréteggel bevont Parthenoné, ugyancsak haragra gerjesztené ma a legtöbb klasszicistát. Bálványozott görög filozófusaik és költőik közül nem egy homoszekszuális volt, akiket, ha fel lehetne támasztani, előbb börtönözne be a rendőrség, mintsem az akadémiák taggá választhatnák őket. Ha mégis valamilyen, a polgári szabadságjogok

133