Simson, Lee: Kezdődhet a játék. I. (A díszlet művészete) - Korszerű színház 96. (Budapest, 1968)

III. rész: A színész és a harmadik dimenzió

istenséget a színház templomában imádják. És bármily hatalmas i­­gazságok hangzanak is el a most születő korszakban - ezeket a színházon belül először a drámák fogják kimondani, és nem a szín­pad, amelyen e drámákat eljátsszák. Ha a nagyobb fajta igazságo­kat regények, versek és tudományos eszmefuttatások fejezik majd ki - mint ahogy az már ezelőtt is megtörtént -, a tervező kény­telen lesz mintáit abból az anyagból kiszabni, amelyet a drámai­ró hoz neki. Cheney könyvét azért szemeltem ki, mert tipikus példa arra, hogy - miután a diszlettervezés bizonyos ujitásai utat nyitottak egy állítólagosán uj színházművészetnek — miképpen jelölnek ki most e művészet legtüzesebb hivei a tervező számára olyan szerepet,a­­melyet a színház életében nem tölt és nem is tölthet be. Gondol­kozzunk csak el az ilyen és ehhez hasonló megállapításokon: "Bo­bért Edmond Jones, Norman-Bel Geddes, Claude Bragdon nagy szín­házi tapasztalattal rendelkező emberek, akik világosan látják, milyen lesz az uj színház egy uj társadalomban - nemcsak gyakor­lati emberek, hanem próféták is. Néhányan úgy érezzük, hogy ne­vüket tovább őrzi majd a színháztörténet, mint bármely újabb a­­merikai drámaíróét. Ők alaposabban formálják át a színházi gya­korlatot... És szerte az országban, egymástól függetlenül, kis társulatok a világítás és a rendezés csodáit alkotják meg - vár­va a jó darabokat, amelyekre oly nagy szükségük van." Bizony, e sorokat olvasva a tervező joggal ragyoghat a büszkeség­től és helyeselhet; ám jó lenne, ha eszével sürgősen nemet vála­szolna. Mert a Cheney dicshimnuszában rejlő feltételezések tart­hatatlanok. Nem igaz, hogy a sok mouern színpadkép megannyi vi­lágítótorony, amely irányt mutatna az amerikai drámaíróknak. Más csillagok vezérlik őket. Vajon Eugene O’Neill fejlődését azoknak a díszleteknek tulajdonítsuk, amelyeket Cleon Throckmorton ter­vezett a Jones császárhoz és a Szőrös majomhoz. Bobért Edmond Jo­nes a The Eountainhez /A kút/ és a Vágy a szilfák alatthoz vagy jómagam a Marco millióihoz és a Pináméhoz? Mi köze volt e dísz­letek bármelyikének a különös közjáték megszületéséhez, és mi kö­zük Jo Mielziner díszleteinek, amelyeket ehhez a gyökeresen uj 9

Next

/
Thumbnails
Contents