Akimov, N.: Színház és látomás - Korszerű színház 95. (Budapest, 1967)
A díszlettervező és a színház
iO-12 évében minden makettjét önmaga vágta ki, ragasztotta, állította össze és festette be, maga vezette be a világítást a makettdobozba. Maga választotta ki a makettek anyagát és kivételezést formáját. És meggyőződése, hogy éppen ez a módszer segítette a díszlettervezés művészetének bizonyos fokú elsajátításához. Véleményem szerint tehát a díszlettervező csak akkor engedheti meg magának azt a fényűzést, hogy képzett segítséget vegyen igénybe, ha elég gyakorlatot szerzett a térben való gondolkodásban. Néhány szó a makettdoboz, illetve a makett méretéről, Számosmegfigyelésem szerint a legmegfelelőbb méret 1:20 a leendő diszlet nagyságához képest. Ez a méret lehetővé teszi, hogy a művész elég gondosan dolgozhassa ki a részleteket, anélkül, hogy pepecselő diszmüvessé válna. Ez az arány továbbá igen alkalmas a makett méreteinek a díszletek méreteire való átszámolására. A fiatal díszlettervezőnek a kezdet kezdeténél meg kell tanulnia, mi a különbség a vázlatos és végleges makett között, tudnia kell hogyan készítse az egyiket és a másikat. A vázlatos makettnél a legfontosabb a gyors elkészithetőség - akár sok kompromisszum érán is. Bármely alkalmasnak látszó anyagot és tárgyat felhasználhatunk arra, hogy minél gyorsabban megjelölhessük a vázlatnak a'térben elfoglalt alapvető helyét. Puha kartonpapir, amelyet könnyen vághatunk ollóval, cigarettadoboz, agyag, viasz, régi makettek ideiglenesen megfelelő részei /ha kéznél vannak; lépcsők, lejtők stb./. Már ebben a szakaszban jó szolgálatot tehet 4—5 hosszú zsinóron függő villanyégő, amelyet szines celofánnal vonhatunk be és különböző helyekre felfüggesztve meghatározhatjuk a világítási elveket . De nem szabad megfeledkezni arról, hogy a makettel munka közben betartsuk a tűzbiztonsági szabályokat is, ne hagyjuk sokáig égve a kis lámpákat stb. 96
