Akimov, N.: Színház és látomás - Korszerű színház 95. (Budapest, 1967)
Visszaemlékezéseim
rabot izzó vita követte, a társulat érdekesnek, de átdolgozandónak találta. A szerző - szerény, vékony, szőke fiatalember - tartózkodó udvariasságával tűnt ki a magabiztos és temperamentumos szónokok közül. Minden észrevétellel egyetértett - és darabját örökre félretette. Amikor két évvel később a leningrádi Music-ball keretén belül kísérleti stúdiót szerveztem, amelyből a későbbiek folyamán szintetikus színháznak kellett volna kifejlődnie, ahol a drámai színész művészete zenével, balettel, és cirkusszal társul - a műsor összeállitása során három drámaíróhoz.fordultamiShakespeare-hez, Labiche-hez és Svarchoz. Az elsőtől a Szentiváné.ji álmot választottam, a másodiktól a Házasság szentségét. Alekszandra Jakovlevna Burstein fordításában és az én rendezői terveim szerinti átdolgozásban. Svarc nagy Andersen-müsort javasolt, amelyben összevonnánk a Hercegnő és a disznópásztor cimü mesét a Meztelen Királlyal.És igen rövid idő alatt megirta azt a bájos müvet, amellyel három évtizeddel később ismerkedtek meg a nézők a Szovremennyik Színházban. A műsor már félig készen állott, amikor a Müsorügyi Főigazgatóság meg nem fogalmazott okok miatt letiltotta az előadást. A klasszikusokkal több szerencsénk volts Labiche darabja közönség elé került, majd átvette a moszkvai Music-hall is,ahol szinte az egész idényben ment. A Szentiváné.ji álom akkor stúdiónk átszervezése miatt nem került szinre, s csak néhány évvel később mutattuk be a Komédia Színházban. De a Hercegnő és a disznópásztor /ezt a cimet adta a szerző darabjának/ előkészületeinek munkái örökre megalapozták Svarccal kötött szövetségemet. Svarc ezután hosszú ideig keresett "felnőtt" darabtémát, közben néhány gyermekdarabot irt, végül is azt javasoltam neki, hogy dolgozza fel Andersen Árnyék cimü, rövidke meséjét, amelyet nagyon szerettem. E beszélgetés után tiz nappal felolvasta a villámgyorsan és szinte javitás nélkül megirt első felvonást /ez lett 7
