Akimov, N.: Színház és látomás - Korszerű színház 95. (Budapest, 1967)
Színház, drámaíró, néző
való logikán túl nem tud mit nyújtani, akkor senkit sem ragadhat magával, hanem mindenki unatkozni fog — a szereplők is,meg ő maga is. A művészi kollektíva megbocsátja a kudarcot vallott kísérletet, de nem bocsátja meg az erőtlen gondolatot és a belső sivárságot . 2. Ahhoz, hogy a színészek ne csupán megértsék a rendező által adott feladatokat, hanem maguk is olyan megoldásokat javasoljanak, amelyek gazdagítják a rendező javaslatát - jó hangulatban kell lenniük. A munka végeredményét nagymértékben meghatározza a próbák légköre. A rendező feladata, hogy alkotói frisseséget keltsen a társulatban és emellett a munka lényegére irányítsa a szereplők figyelmét. A társulat hangulata két egészségtelen irányban lenghet ki: az egyik a vak fegyelem, amelyet a rendező durva megjegyzésed, kiáltozása, fenyegetései idéznek elő; a másik a figyelmetlenség, az ügyhöz nem tartozó beszélgetések, a lényegbe nem vágó szellemeskedések, amikor is a rendezőnek nem sikerült magával ragadnia a színészeket. Mindkét elhajlás egyaránt veszélyes. 3. Van egy szabály, amely a színészek döntő többségére érvényes, függetlenül képességeiktől, szokásaiktól, magatartásuktól, jólneveltségüktől, tehetségük fokától: a szinész rosszul dolgozik, megbontja a próbák fegyelmét, szórakozott, másra figyel, önkinzó töprengésben boncolgatja szerepe nagyságát stb. mindazokban az esetekben, amikor nem kapott érdekes feladatot, amikor munkája nem művészi, hanem "hivatalnoki" jellegű. És ha a ; rendező nem szentel mindenkire időt és figyelmet, ha azzal vigasztalja magát, hogy először az alapot kell megadni, és csak azután foglalkozhat az apróságokkal, önmaga számára is észrevétlenül bomlaszt ja a gárdát. Bármilyen szerepet játszik is a szinész, kicsit vagy nagyot, a rendezőnek mindig emlékeztetnie kell őt arra, hogy a legkisebb, néma szerepet is igazi, eleven ember játssza, tudatának, érdekeinek, igényeinek teljes terjedelmével. 69