Akimov, N.: Színház és látomás - Korszerű színház 95. (Budapest, 1967)
Színház, drámaíró, néző
egyszóval, hogy elérkeztünk ahhoz a fejlődési szakaszhoz, amikor már semmi sem akadályozhat minket abban, hogy a színházművészet haladó felfogása szellemében szervezzük meg színházi életünket! -hogyan alakul majd ekkor a rendező és a színész kapcsolata,milyen módszerekkel mozdíthatjuk leginkább elő a művészet felvirágzását és vívhatjuk ki a nézők forró szeretetét? E kérdésre igen fontos választ adni, mert e kapcsolatok helyes kialakítására már ma törekednünk kell - a napjainkban még fennálló megoldatlan szervezeti kérdések ellenére is. Képzeljünk magunk elé egy ilyen utópisztikus képet és gondolkozzunk el rajta anélkül az irónia nélkül, amelyet az utópia mindazokból kivált, akiket mai életünkhöz túl szoros kapcsolatok fűznek . Utópia Hazánk nagyvárosaiban a színházak nem hasonlítanak egymáshoz,mert mindegyikük élén tehetséges, egyéni arculatú, minden más rendezőtől különböző vezető áll. A különösen hires szinházakat nem csupán városuk lakói látogatják, hanem más városokból is vonzanak szinházi turistákat. Moszkvában, Leningrádban, Kijevben, Tbilisziben, tóinszkben, Rigában és másutt olyan színházak vannak, amelyen kedvéért az ember megváltoztatja utazásának menetrendjét szabadságának idején, vagy pedig legalábbis ingadozik, ha a kekete-tenger és egy kedvelt színház meglátogatása között kell döntenie. A szinházi ifjúság tanulmányainak befejezése után kiválasztja azt a színházat, amelyet egyedül üdvözítőnek tart. A nagy, vezető, országos szinházak nem veszik át egymás műsorát, mert minden színháznak megvannak a maguk hűséges drámaírói. 67
