Akimov, N.: Színház és látomás - Korszerű színház 95. (Budapest, 1967)

Könnyű fajsúlyú cikkek

HOGYAN ÍRJUNK: EMLÉKIRATOT?

Tankönyv Kezdők számára

Az emlékiratok jelentősége a világ kultúrájában valóban hatalmas. Van rá példa, hogy az emberiség fejlődésének teljes korszakai csak azért nem merültek feledésbe, mert a sokezer évvel előttünk élt, névtelen szerzők annak idején időt és fáradságot nem kiméivé megírták visszaemlékezéseiket.

Ezen felül még az általunk jobban ismert korszakokban is gyakran szemünkbe tűnik, hogy a hivatalos történelemszemlélet erőteljesen eltért a szemtanu-emlékiratszerzők egyszerű, ámde igaz tanúvallomásaitól. Ma is felettébb egyoldalú elképzeléseink lennének a tizenkilencedik század Oroszországáról, ha egyedüli forrásként csupán arra a történelemkönyvre támaszkodhatnánk, amelyet a Népmüvelődési Minisztérium engedélyezett a gimnáziumi tanulók számára. Elődeink emlékiratai jelentősen kiegészítették azokat a történelmi ismereteket, amelyeket ma utódainknak átadunk. És habár korunk időszaki sajtótermékei igen széleskörűen mutatják be életűnket, a memoárirodalom jelentősége korántsem csökkent. Utódaink a mi emlékirataink segítségével teljesebben és hitelesebben idézhetik féL majd múltba tűnt életűnket.

Hazánkban különösen kedvező feltételei alakultak ki a memoár-irodalom fejlődésének. Valójában mi másnak tekinthetjük azokat a kérdőiveket és önéletrajzokat, amelyek még nemrég oly nagy elterjedtségnek örvendtek intézményeinkben, mint a memoárirodalom első lépcsőfokának? És ha - amint ez most már bebizonyosodott - ez a szórakozás nem is töltötte be közvetlen feladatát -’ a dolgozó megmérettetését, mégis kétségkivül igen hasznosnak bizonyult: lakosságunk legszélesebb rétegeit vértezte fel azzal a képességgel,hogy állandóan emlékezetében tartsa és bármikor leirja életútját, őseinek életútját, munkahelyeit, kitüntetéseit, kételyeit, publikált tanulmányait és külföldi utazásait, azaz otthonossá váljék a memoárirás magas művészetében.

129