Akimov, N.: Színház és látomás - Korszerű színház 95. (Budapest, 1967)
Visszaemlékezéseim
A színházigazgatói állás, amelyet ilyen alkalmakkor ténylegesen betöltött, táléin a legkevésbé volt testére szabott az életében valaha is végzett feladatok között. Jósága, finomsága és lelki gyengédsége nem gátolta ezt a csodálatos embert, hogy müveiben energikus harcra keljen a gonosz ellen - ha az nagy méretekben jelentkezett -, arra viszont képtelen volt,; hogy egyetlen embert megrójon. Pedig az olyan kollektíva, mint a szinház, néha sajnos megköveteli, hogy egy-egy tagját szigorúan megintsek. Mégsem lehet panaszom helyettesi működésére, helyesebben távoliéba m alatti tevékenységének eredményére, ámbár ezeket az eredményeket sajátos, egyéni módszerrel érte el: annyira elkeserítette minden hiba 'vagy ballépés, hogy még a szinházi világ legmegrögzöttebb békebontói sem vették a lelkűkre, hogy egy ilyen jó embert kétségbe ejtsenek! Svaro Dusanbeban irta egyik legkitűnőbb müvét, amelybe már a háború előtt belekezdett, a Sárkány cimü mesedarabot. A mesét színházunknak irta, állandóan kapcsolatban állottunk egymással, részletesen ismertem Svaro elképzeléseit és szándékait,valamint a második és harmadik felvonás számos változatát - Svaro ezúttal is hű maradt alkotói módszeréhez és az első felvonást azonnal és Igen gyorsan megirta. A darab további sorsa, a kritikusok és a nézők értékelése annyira bonyolultan alakult, hogy talán helyes, ha elmondom a mü születésének történetét. Aki ismeri Svarc müveit, világosan látja, mennyire gyűlölte ez az igazi, harcos humanista a fasizmust és annak minden jelentkezési formáját. A Sárkány megírásához is akkor kezdett hozzá, amikor a hitleri Németországhoz fűződő bonyolult diplomáciai kapcsolatunk, a béke megőrzésének kísérlete kizárta annak lehetőségét, hogy nyiltan emeljük fel szavunkat azok ellen, akik immár világosan és félreérthetetlenül szemben állnak velünk. 12
