Akimov, N.: Színház és látomás - Korszerű színház 95. (Budapest, 1967)

A díszlettervező és a színház

3. A színház szerepe a társadalomban A legfontosabb, amire a színházat szerető fiatal szakembereknek fel kell készülniük, mégis annak a szerepnek a felismerése, a­­mely a színházra a kommunista társadalomban vár. Nem kétséges, hogy amikor az élenjáró technikával felszerelt szovjet színház igazi felvirágzást ér el, életünk egyik legfon­tosabb ideológiai tényezőjévé válik, amely olyan kérdések fel­vetésére és megoldására hivatott, mint az emberek kapcsolata,az uj morál, filozófia és esztétika. Színházunk ideológiai szerepe már most élesen eltér attól, ame­lyet a kapitalista társadalom színháza tölt be. Már régóta nem elégít ki senkit a pusztán szórakoztató, de prog­resszív gondolatot nem hordozó művészet. Még a legkönnyebb, legszórakoztatóbb előadásokon is az okos és jó gondolat magvát keressük, azt kívánjuk, hogy a néző minden e­­lőadásról vigyen haza valamit, ami hasznos szerepet tölthet be életében, egy helyes véleményt, helyes tájékoztatást, nemes út­mutatást. A mai, nem tökéletes színházművészet is hatalmas eszköze az i­­deológiai haladásnak, az igazi magas művészi fokon álló színház azonban még nagyobb befolyást gyakorol majd a társadalomra. A színház művészei, drámaírók, rendezők, díszlettervezők és szí­nészek a művészet technikáját'fejlesztve, uj kifejezőeszközöket, módszereket és stílust teremtve művészi munkájuk legvonzóbb ele­méből indulnak majd ki - abból a lehetőségből, hogy közvetlenül hathatnak az uj generációk formálására s e nemzedékek munkáját, már nem gátolják majd olyan korlátok, álszent nézetek és más szépséghibák, amelyekkel ma még találkozhatunk. S minden lépésűnknél ellenőrizni kell önmagunkat, milyen mér­­tékben járul hozzá színházi munkánk ahhoz, hogy társadalmunk e­­lőrelépjen a jövő felé. 1962. 115

Next

/
Thumbnails
Contents