Akimov, N.: Színház és látomás - Korszerű színház 95. (Budapest, 1967)

A díszlettervező és a színház

S ekkor feltehetőleg rendeződnek mindazok a problémák, amelyeknek megoldására a mai színházi díszlettervezők erőfeszítéseinek oroszlánrésze irányul: a díszletek váltása, a tökéletes megvilágítás,a színpadi "premier plánok" kialakítása, a szinpadtér dinamikus megoldása, Mindezek a problémák már a színház megépítése és berendezése során megoldást nyernek, és a díszlettervezőnek csak azokkal a kérdésekkel kell foglalkoznia, amelyek közvetlenül az előadás formai részére vonatkoznak.

A színháztechnika bázisának e reformjai eleddig nem látott eszközökkel fegyverzik fel a színházat abban a versenyben, amelyet a filmmel és a televízióval viv, és hozzásegítik ahhoz, hogy még jelentősebb helyet foglalhasson el az emberek szellemi életében.

Egyidejűleg fejlődnie kell a díszlettervező technikai képzettségének és a nézők is szigorúbb követelményeket állíthatnak a díszlettervező elé.

Jelenlegi színházi esztétikánkat sokban eltorzítják a színházak technikai elmaradottságának tett engedmények, még az akadémiai színházaknak is /miután ezek kivétel nélkül régi épületekben helyezkednek el/, meg kell alkudniuk azzal a művészettel, amely a legkorszerűbb gondolatot a legidejétmultabb formák között fejezi ki.

Annyira hozzászoktunk már ehhez az anakronizmushoz, hogy gyakran nem is adunk számot önmagunknak az olyan szörnyű esetekről, amikor a leghaladóbb rendezők a jövő színházának ösvényeit oly helyiségekben keresik-kutatjék, amelyek legjobb esetben a régi színház múzeumának szerepére alkalmasak.

És mennyire megváltoznak értékítéleteink, a színházművészet formai részére vonatkozó követelményeink, ha belépünk uj, modern épületekben elhelyezkedő színházainkba, amelyekben könnyen megvalósíthatók a színházi rendezők és díszlettervezők legtitkosabb álmai J

Ezeket a perspektívákat még túl kevéssé veszik figyelembe színművészeti főiskoláink szakemberei. Ezekben az iskolákban kétségtefe-113