Akimov, N.: Színház és látomás - Korszerű színház 95. (Budapest, 1967)
A díszlettervező és a színház
feladatokat oldjon meg túlmenően a következő előadás megadott feladatain? E témának korlátlan számú vitát, hozzászólást, cikket és szemináriumot szentelhetünk. Szerencsére kortársaink egyike sem rendelkezik prófétai képességekkel és igy nem tudja pontosan meghatározni a holnap művészetét, másrészt azonban a művészet alapjait ma rakjuk le és ha ma nem szentelünk elég figyelmet nézeteink kialakításának és kikristályosodásának, akkor holnap nem érjük el azt a művészetet, amelyre szükségünk van. A mindennapi színházi élet gyakorlatából azonban mégis levonhattunk néhány következtetést arra vonatkozóan, hogy melyek mai művészetünk gyengéi és merre kell a színháznak fejlődnie, ha a jövő drámairodaImának valóban hajlékony és hatalmas szinpadi kifejezője kiván lenni. A továbbiakban olyan javaslatok következnek, amelyeknek helyességét a szerző vitathatatlannak érzi, bár természetesen, csupán írójának egyéni véleményét fejezik ki. A rövidség kedvéért a szinházmüvészet sorsának egészét érintő javaslataimat pontokba foglaltam. 1. Változatosság és sokmüfajuság Az utóbbi évek bebizonyították, hogy népünk gazdag, sokszínű és sokmüfaju művészetet kivén. Ennek az álláspontnak legfőbb tézise az a tétel, hogy egyazon ideológiából egymással versenyző művészeti irányzatok nőhetnek kű a világ gazdagságát nem fejezheti ki egyetlen, kanonizált művészeti iskola, hanem az egyaránt hazafias és politikailag támadhatatlan, hasonló ideológiai álláspontot valló művészek különböző módszerekkel élhetnek alkotó munkájukban és magának a népnek kell eldönteni, melyek azok az műalkotások, amelyek legközelebb állanak szivéhez és amelyeket a legértékesebbeknek tart. 111