Esslin, Martin: Az abszurd dráma elmélete - Korszerű színház 94. (Budapest, 1967)
4. Jean Genet - Tükörcsarnok
"én" gyakran elfojtott és tudat alatti dühét önti drámai formába. Ez a tehetetlenség, ez az erőtlenség keres levezetést a mítosz és az ébren szőtt álmok pótmagyarázataiban; ez utóbbiak megpróbálják a világot ismét jelentéssel és céllal felruházni, mégis törvényszerűen omlanak össze újra meg újra. A valóság elérhetetlen célpont. Semminek, amit az egyes ember tehet,nem lehet értelme egy olyan világban, amely a megsemmisülés peremére sodródott, olyan okokból és olyan módokon, amelyeket az egyes ember képtelen megragadni és amelyek fölött minden jel szerint semmi hatalma. Az Erkély forradalmárai egy mitikus képeken alapuló hatalmi rendszert próbálnak megszüntetni. De épp miközben megkisérelnek kitörni a mitosz vasgyürüjéből a rajta túl elterülő valóság világába, kénytelenek megszerkeszteni a maguk saját mítoszát - mert a társadalom mozgását a tömegek fantáziaképei hajtják. Chantal megszökött Madame Irma bordélyházából, mert nem birta prostituálni magát impotens kis emberkék fantáziaképei kedvéért, akik igy akartak részesülni a hatalom és a nemi erő érzésében;és most elkerülhetetlenül mitikus tárggyá változik, szexuális képpé, amelynek az a rendeltetése, hogy a forradalom ágyutöltelékét a halálba csábitsa. És miután ebbeji a hősi szerepben feláldozta magát, Chantait, a mitikus Szent Johannát az álpüspök könnyű szerrel kisajátítja, mint saját liturgiája részét. /Érdemes megjegyezni, hogy Brecht, akinek munkáit Genet aligha ismerte, pontosan ugyanezt a képet használja. Szent forradalmár lányát a Vágóhidak Szent Johannájában a tőkések azonnal halála után szentté avatják./ A végén a forradalmárok vezére maga is felismeri saját cselekvésének indokait. A valóság, amelybe be akart törni, a hatalom valósága volt, azé a hatalomé, amelyet a modern totalitárius állam titkos rendőrsége és terrorista módszerei reprezentálnak. Ezért akarja kielégíteni meghiúsult vágyait oly módon, hogy elmegy a bordélyházba és ott a rendőrfőnök álcáját kívánja felölteni. De ugyanakkor, ez a felismerés bűntudattal és dühödt bosszúvággyal tölti el. Amikor, a rendőrfőnököt megszemélyesítve, kasztráljamagát, tette ambivalens; meg akarja büntetni magát saját hatalom-69
