Esslin, Martin: Az abszurd dráma elmélete - Korszerű színház 94. (Budapest, 1967)
4. Jean Genet - Tükörcsarnok
Genet színháza a szó valós értelmében haláltánc. Ha Ionesco színházában állandóan jelen van a halál, abban az értelemben, hogy életérzését átjárja az elmúlás félelme - Genet színházában a létezés világa csak az élet nosztalgikus emlékeként létezik,egy álom- és képzeleti világban. Sartre a maga monumentális Genet-tanulmányának legelső oldalán megjegyzi: "Genet semmi más,mint halott; ha még élni látszik, ezt csak azon a lárvaszerü léten belül teszi, amelyet egyesek a sírban nyugvó halottaknak tulajdonítanak. Minden hőse életében legalább egyszer meghalt."Z*/ Genet tükörjátéka - amelyben minden látszólagos realitás látszatként, illúzióként lepleződik le, amely illúzióról viszont kiderül, hogy ismét csak része egy álomnak vagy illúziónak és igy tovább a végtelenségig - Írói fogás a lét alapvető abszurditásának, semmisségének feltárására. A szilárd pont, ahonnan érzésünk szerint biztonságosan figyelhetjük a világot, amely, ha tán csalóka látszatokból áll is, de mindig visszavezethető egy végső valóságra - erről a szilárd pontról magáról is kiderül, hogy tükörkép csupán, és igy az egész építmény összeomlik. Jól illusztrálja ezt a Cselédek első coup de théâtre-ja. Láttuk, amint Claire, a cselédlány felöltöztet egy előkelő hölgyet; hozzászoktunk már, miképpen kell egy dráma expozícióját követni és igy ezt a viszonyt emlékezetünkbe véssük. Ám hirtelen, egy ébresztőóra hangjára, ez a szilárd vonatkozási pont a semmibe enyészik; aki a hölgynek tetszett, az Claire, a cselédlány; aki Claire-nek tetszett, arról kiderül, hogy Solange; ami egy konvencionális dráma nyitó jelenetének tetszett, arról kiderül, része egy színjátékon belüli rituális színjátéknak. "Ez az a pillanat - ahogyan Sartre a maga egzisztencialista filozófiájának szakmai nyelvén megfogalmazza -, amikor a fények vibrálni kezdenek, amikor a félhomályban létrejön a nemlét létének és a lét nemlétének illékony egysége. Ez a tökéletes és perverz pillanat belülről döbbent rá bennünket az álmodó Genet lelki magatartására: ez a gonosz pillanata. Mert Genet bizonyos akar lenni felőle, hogy a látszatot soha nem használja jóra, és /x/Sartre: Saint Genet, Comédien et' Martyr. Gallimard, Párizs, 1952. 9.0. — — 66
