Esslin, Martin: Az abszurd dráma elmélete - Korszerű színház 94. (Budapest, 1967)

3. Eugene Ionesco - Színház és antiszínház

resség és a túlburjánzó telítettség; a világ irreális áttetszősége és homályossága... Az állékonyság érzete szorongáshoz, egyfajta szédüléshez vezet. De mindez éppúgy szülhet eufóriát is;a szorongás hirtelen szabadsággá változik... Ez a' tudatállapot persze nagyon ritka... Legtöbbször az ellenkező érzés uralkodik el rajtam: a köhnyü nehéz lesz, az átlátszó megsürüsödik; a világ nyomasztóan sulyosodik rám; a világegyetem összelapit. Függöny, áthághatatlan fal lép magam és a világ, én és magam közé. A dolgok mindent betöltenek, minden teret elfoglalnak, és súlyúkkal megsemmisítenek minden szabadságot,.. A beszéd szétporlad..,"/x/

A dolgok túlburjánzása - székek, tojás, butor /a Le nouveau locataire-ben - Az uj lakó/, vagy ez esetben, Madeleine kávés-csészéi - a súlyos, ólomszerü, reménytelen, depressziós tudati állapot egyik megnyilvánulása; "a magány kőnkretizálódását, az antispirituális erők győzelmét"/23/ fejezi ki. És a felszabadulást ebből a szorongásból csak a humor hozza meg.

Ionesco rövid darabokban szereti kifejezni magát vagy legfeljebb egyfelvonásosokban, amelyek megszakítás nélkül fejlődhetnek.A három felvonásos tagolás szerinte "meglehetősen mesterkélt. A dráma befejeződik, aztán újra kezdődik, ismét befejeződik, megint megindul... Hem hiszem, hogy egy drámába túl sokat kellene belezsufolni. A három felvonásos darabba szükségszerűen felesleges dolgok is kerülnek. A színháznak nagyon egyszerű elgondolásra van szüksége: egyetlen lidércnyomásra, egyszerű, nagyon világos, magától értetődő fejlődésre."/233/

Ionescos Le Point du départ, i.m. /xx/ Oo.

/xrx/i0neSco, interjú a L'Expressben, I960, január 28.

♦6