Esslin, Martin: Az abszurd dráma elmélete - Korszerű színház 94. (Budapest, 1967)
3. Eugene Ionesco - Színház és antiszínház
végső semlegességünkkel? A kopasz énekesnő szereplői nem éhesek, nincsenek tudatos vágyaik; halálosan iratkoznak. Ezt homályosan érzik is, és ez az oka a befejező robbanásnak - amely viszont tel jesen felesleges, mivel az alakok és szituációk statikusak és felcserélhetek, és minden ott végződik, ahol kezdődött."/*/ A darab támadás az ellen, amit Ionesco "az egyetemes kispolgárságnak" nevez, "az elfogadott eszmék és jelszavak megtestesülésének, a mindenütt jelen lévő konformistának". Fájlalja, hogy az egyéniség nivellálódik, hogy a tömegek elfogadják a jelszavakat, az előre gyártott eszméket, amelyek tömegtársadalmainkat egyre inkább központilag irányított automaták gyülekezetévé változtatják. "Smithék, Martinék nem tudnak többé beszélni, mert nem tudnak többé gondolkodni; és nem tudnak többé gondolkodni, mert nem tudnak többé megrendülni, nem tudnak szenvedélyeket érezni. Sem tudnak többé létezni; bárki,bármi "lehet" belőlük, mert személyazonosságukat elveszítve mások személyazonosságát öltik fel .... felcserélhetek."/**/ Olyan világban élünk, amely elvesztette metafizikai dimenzióját és ezért minden titokzatosságát. Ám hogy a titokzatosság érzetét helyreállítsuk, meg kell tanulnunk, hogy a leghétköznapibb jelenséget a maga teljes szörnyüségességében lássuk: "Ha megérez - zük a közhely és a nyelv abszurditását, hamisságát, már meg is haladtuk azt. Hogy meghaladjuk, először is meg kell mártóznunk benne. A komikus a szokatlan, a maga tiszta állapotában; számomra semmi sem meglepőbb a banálisnál; a szürreális itt van, a kezünk ügyében, mindennapi teszélgetéseinkben."/***/ /*/ Ionesco: The 7'orld of Ionesco. International Theatre Annual, 2 .sz. Z**/ Ionesco: The Tragedy of Language. The Tulans Drama Review, I960 tavasza. /tT7 / , ‘Ionesco: Le Point du depart. Cahier des Quatre Saisons, Párizs l.sz. 43
