Esslin, Martin: Az abszurd dráma elmélete - Korszerű színház 94. (Budapest, 1967)

Bevezetés. Az abszurd abszurditása

Az a közönség, amely valamilyen elfogadott konvencióra van beállítva, hajlamos rá, hogy a művészi élmény hatását kritikai mércék, előre meghatározott várakozások és hivatkozási pontok szűrőjén keresztül fogadja be; ez természetes eredménye, Ízlése és felfogóképessége addigi iskolázottságának. Ez az értékskála,amefcr önmagában nagyszerűen működik, csak zűrzavarra vezethet olyankor, amikor tökéletesen uj és forradalmi konvencióval kerül szembe. Ilyenkor kötélhúzás jön létre a kétségtelenül érzékelt benyomások és az eleve megszabott kritikai mércék között, amely utóbbiak az ilyen benyomásoknak puszta lehetőségét is egyértelműen kizárják. Ezért robbantják ki az uj konvencióban fogant müvek mindig a csalódéi és a felháborodás viharait.

E könyv célja, hogy uj hivatkozási skálát adjon, amely az abszurd drámai alkotásokat saját konvenciójukon belül mutatja be és igy azok jelentősége és ereje olyan világosan bontakozhassék ki az olvasó, mint a Godot-ra várva a San Quentin-i elitéltek előtt.