Esslin, Martin: Az abszurd dráma elmélete - Korszerű színház 94. (Budapest, 1967)
Bevezetés. Az abszurd abszurditása
Ez nem jelenti azt, mintha az abszurd szinház lényegileg francia jelenség volna. Széles alapot talált a nyugati hagyományvilág egyes ősi vonulataiban, megvannak a maga képviselői Angliában, Spanyolországban, Olaszországban, Németországban, Svájcban és az Egyesült Államokban éppúgy, mint Franciaországban. Sőt, vezető alkotói, akik Párizsban élnek és franciául Írnak, maguk nem franciák. Párizs, mint a modern mozgalmak központi erőmütelepe, inkább nemzetközi, semmint pusztán francia bázis; mágnesként vonzza magához minden nemzetből azokat a művészeket, akik szabadon akarnak dolgozni, antikonformista életre törekednek, és le akarják rázni a kényszert, hogy hátranézzenek, nem botránkoztatják-e meg a szomszédságot. Ez a titka Párizsnak, mint a világ individualistái fővárosának; itt, a kávéházak és kis szállodák világában lehet könnyeden és zavartalanul élni. Ezért gyűlhettek össze Párizsban, ezért formálhatták ki a modern művészeti és irodalmi mozgalmakat az olyan bizonytalan származású kozmopoliták, mint Apollinaire; spanyolok, mint Picasso vagy Juan Gris; oroszok, mint Kandinsky és Chagall; románok,mint Tzara és Brancusi; amerikaiak, mint Gertrude Stein, Hemingway és E.E. Cummings ; Írek, mint Joyce; és sokan mások a világ négy tájáról. Az abszurd szinház ugyanebből a hagyományból fakad és ugyanilyen gyökerekből táplálkozik. Egy ír - Samuel Beckett-, egy román Eugène Ionesco - s egy örmény származású orosz - Arthur Adamov - nemcsak azt a légkört találta meg Párizsban, amely lehetővé tette számukra a szabad kísérletezést, hanem alkalmat is kaptak müveik szinrevitelére. A kisebb párizsi színházak rendezési és színészi nivóját gyakran szidják, mint elkapkodottat és felszínest. Lehet, hogy ez néha valóban igy van; de nem kevésbé tény, hogy nincs más helye a világnak, ahol ennyi elsőrangú szinházi ember található, akik elég vállalkozó szelleműek és intelligensek hozzá, hogy felkarolják az uj drámaírók kísérleti munkáit és hozzásegítsék őket a színpadi technika elsajátításához - Lugné-Poe-tól, Copeau-tól és Dullintől Jean-Louis Barrault-ig, Jean Vilarig, Roger Blinig,Nili
