Esslin, Martin: Az abszurd dráma elmélete - Korszerű színház 94. (Budapest, 1967)
Bevezetés. Az abszurd abszurditása
eljövendő Ígéret földjének reményét pedig nélkülözi. Ez a szakadás ember és élete, színész és díszlete közö : kelti valójában /x/az abszurditás érzetét." Az "abszurd" szó zenei értelemben eredetileg "diszharmonikust'jelent. Innen ered szótári meghatározása: "nincs harmóniában az értelemmel vagy az illendőséggel; oda nem illő, értelmetlen, logikátlan." A köznapi használatban az "abszurd" jelenthet egyszerűen "nevetségest", de Camus nem ebben az értelemben használja a szót és nem igy használjuk mi sem, amikor az abszurd színházról beszélünk. Kafkáról szóló esszéjében Ionesco a következőképpen határozta meg a maga felfogását a kifejezésről: "Abszurd az, aminek nincs célja ... Az ember elszakadt vallási, metafizikai és transzcendens gyökereitől és ezért elveszett; minden cselekvése értelmetlen, abszurd, fölösleges le3z."Z-*3/ •Széles általánosítással az emberi állapot abszurditása által támasztott, fentebb körülirt metafizikai szorongás alkotja Beckett Adamov, Ionesco, Senet és a könyvünkben tárgyalt többi szerző drámáinak té 'ját. Ám azt, amit abszurd színháznak nevezünk,nemcsak a tartaxom határozza meg. Az élet értelmetlenségének,eszmények, tisztaság, célok elkerülhetetlen devalválódásának hasonló felismerése a témája olyan drámaírók, mint Giraudoux, Anouilh, Salacrou, Sartre és maga Camus jó néhány színmüvének is. És mégis, ezek az Írók egy fontos tekintetben különböznek az abszurd drámaíróktól: az emberi állapot irracionális voltára vonatkozó felismeréseiket rendkívül lucid és logikusan megszerkesztett okfejtésben mutatják be, mig az abszurd dráma úgy igyekszik kifejezni az emberi állapot értelmetlenségének és a racionális megközelítés alkalmatlanságának érzetét, hogy nyíltan szakit a racionális megoldásokkal és a diszkurziv gondolkodással. Mig Sartre vagy Camus az uj tartalmat a régi konvenciók keretében fejezi ki, /x/ Albert Camus: Le Mythe de Sisyphe. Gallimard, Paris 1942.18. o. /xx/ Eugène Ionesco: Dans les Armes de la Ville. Cahiers de la Compagnie Madeleine Renaud - Jean-louis Barrault, Párizs 20. sz. 1957. október. 8
