Esslin, Martin: Az abszurd dráma elmélete - Korszerű színház 94. (Budapest, 1967)
Bevezetés. Az abszurd abszurditása
bemutatóról" elmen a San Quentin News oimti börtönujság hasábjain Is olvashatói "A duzzadó bicepsü izomkolosszusok... várták a csinos lányokat m a vicceket. Amikor mindez elmaradt, hallhatóan füstölögtek és hallhatóan elhatározták, hogy kivárják, amig a terem elsötétedik m aztán elillannak. Csupán egyetlen tévedést követtek el. Két perccel tovább figyeltek oda a kelleténél - és maradtak. Csak az /1/előadás végén távoztak. Feldultan, megrázva..."' ' Vagy amint ugyanennek a lapnak a munkatársa jelentette egy cikkben, amelynek cime igy hangzott: "A San Franciscó-i társulat távozása után a San Quentin-i közönség tovább várja Godot-t": "Attól a pillanattól kezdve, amikor Robin Wagner elgondolkoztató, börtönszerü diszlete megvilágosodott, a két fürkésző csavargó utolsó, fölösleges, várakozó és tétova kézszoritásáig, a San Francisoó-i társulat markában tartotta a foglyok közönségét ... Azok, akik úgy gondolták, hogy első itteni bemutató gyanánt kevésbé vitatható darabot kellene választani, alig öt perccel az /xx/ előadás megkezdése után már elbúcsúztak aggályaiktól."' ' A San Franciscó-i Chronicle egyik jelenlévő riportere feljegyezte, hogy a fegyenceknek nem okozott nehézséget a darab megértése. Az egyik elitéit azt mondta neki: "Godot a társadalom."A másik: "Godot a külvilág.n/332/ a börtön egyik nevelője állítólag kijelentette: "Ők tudják, mi a várakozás... és tudják, hogy ha Godot végre eljönne, csak csalódást okozna."//xxxx// A börtönujság vezércikkéből kiderül, milyen tisztán megértette szerzője a dráma mondanivalóját! Hyan iró megnyilatkozása ez - szimbolikus megnyilatkozás, minden egyéni tévedés elkerülése érdekében -, aki elvárja minden né/x/ San Quentin News, San Quentin 1957« november 28. /xx/ Uo. /xxx/ Theatre Arts, New York 1958. julius. /zm/ Uo. 4
