Esslin, Martin: Az abszurd dráma elmélete - Korszerű színház 94. (Budapest, 1967)

7. Az abszurd jelentősége

kátlanság vagy valószínűtlenség pusztán negatív minősége átalakux egy öntörvényű, képzeletgazdag, sajátos értelmű uj világ pozitív minőségévé. Itt jutottunk el az abszurd dráma színvonalának egyik igazi fém­jeléhez. Az ilyen műalkotás csak akkor válik igazzá, akkor nyer azonnal felismerhető általános és nem pusztán magánjellegű ér­vényt - amely megkülönbözteti a költő látomását az' elmebetegek hallucináoióitól -, ha fantáziája az őszintén átélt emóció mély rétegeiből fakad, ha az iró tudatalattijának igaz szorongásait,ál­mait és képeit tükrözi. A látomásnak ez a mélysége és egységessé­ge azonnal felismerhető és kifog minden ravaszkodáson. Ellentét­ben az illuzionista művészettel vagy drámával, az abszurd szín­házban a legcsillogóbb technikai tökély és puszta ügyesség sem leplezheti el a szóban forgó mű benső magvának szegényességét. így hát meglehet! a jól megcsinált problémadráma vagy a szellemes szalonvigjáték megírása fáradságosabb munka, vagy több lelemé­nyességet, intelligenciát kiván. Másfelől viszont a feladat, hogy általános érvényű költői képet találjunk ki az emberi állapotról, szokatlan érzelmi mélységet és intenzitást, sokkal nagyobb szabá­sú, valóban alkotói látomást követel - egyszóval ihletettséget. Széles körben elterjedt, de vulgáris téveszme, hogy a művészi tel­­jesitményt pusztán az alkotási folyamat nehéz vagy fáradságos jel­lege alapján rangsorolják. Ha nem lenne eleve meddő dolog érték­­skálák és ott elfoglalt pozíciók kategóriáiban gondolkodni, akkor azt mondhatnánk: ilyen értékskálát csak magának a műnek minőségé­re, egyetemes érvényére, látomásainak és felismeréseinek mélysé­gére lehetne alapozni, teljesen függetlenül attól, hogy a mü év­tizedes türelmes robot vagy egyetlen pillanatra felvillanó ihlet eredményeként jött-e létre. Az abszurd drámák színvonalát nemcsak a felidézett költői képek fantáziavilága, összetettsége, valamint a kombinálásukban és ki­­fejlesztésükben mutatkozó hozzáértés méri, hanem - sőt, ez a lé­nyegesebb - a képekben megtestesülő látomás valósága és igazsága. Bármily szabadságot élvez is az abszurd drámában a képzelet és a spontaneitás, ennek a drámának elsőrendű célja az, hogy valami-175

Next

/
Thumbnails
Contents