Esslin, Martin: Az abszurd dráma elmélete - Korszerű színház 94. (Budapest, 1967)
7. Az abszurd jelentősége
szereplők cselekedeteit kritikusan nézze, ha egyben arra kényszerítőjük, hogy megossza e szereplők szempontjait? Ezért Brecht, a maga marxista korszakában, egy sereg fogást próbált meghonosítani, hogy megtörje ezt a varázst. Ám célját soha nem tudta teljes sikerrel megvalósítani. A közönség, a songok,jelszavak, antiilluzionista díszletek és más gátló fogások ellenére, továbbra is azonosul Brecht ragyogóan megrajzolt alakjaival és ezért gyakran elmulasztja azt a bíráló magatartást, amelyet az iró az alakok vonatkozásában megkövetelt tőle.Az ősi színházi mágia túlságosan erős; az azonosulás vonzása,amely az emberi természet egyik alapvető pszichológiai jellemvonásából fakad, mindent legyőz. Ha látjuk, amint Kurázsi mama a fiát siratja, nem tudunk ellenállni, hogy át ne érezzük bánatát, és ezért nem tudjuk elitélni őt, amiért elfogadta a háborút mint üzletet és ily módon törvényszerűen előidézte gyermekei pusztulását. Minél finomabb valamely emberi lény színpadi ábrázolása, annál elkerülhetetlenebb ez az azonosulási folyamat. Az abszurd színházban viszont a közönség olyan alakokkal találkozik, akiknek indítékai és tettei nagyjából érthetetlenek maradnak. Ilyen alakokkal azonosulni csaknem lehetetlenéinél titokzatosabbak cselekvéseik és egész természetük, annál nehezebben sodródunk odáig, hogy a világot az ő szemszögükből lássuk. Az olyan alakok, akikkel a közönség nem azonosul,törvényszerűen komikusak. Ha azonosulnánk a nadrágját elvesztő bohózati figurával, zavart és szégyent éreznénk. Ha azonban azonosulási hajlamunknak az alak groteszk ábrázolásával útját állták, akkor nevetünk az illető kinos helyzetén; azt,ami vele történik, inkább kívülről, semmint az ő szemszögéből látjuk.Az abszurd drámában a motívumok érthetetlensége és az alakok cselekvéseinek gyakran kiderítetlen és titokzatos jellege hatékonyan gátolja meg az azonosulást; ezért ez a fajta drámairás komikus drámairás, annak ellenére, hogy tartalma sötét, szenvedélyes és keserű. Következésképpen az abszurd színház tulemelkedik komédia és tragédia kategóriáin és egyesit! a nevetést az iszonyattal. 164
