Esslin, Martin: Az abszurd dráma elmélete - Korszerű színház 94. (Budapest, 1967)
7. Az abszurd jelentősége
hoz magával a személyiségének legmélyébe, saját álmaiba, képzelődéseibe és lidércnyomásaiba vezető utazásáról. A korábbi kísérletek, amelyek az embert az embëri állapot végső realitásaival szembesítették, összefüggő és általánosan elismert verziót vetítettek ki az igazságról. Az abszurd dráma ezzel szemben csak egyetlen költő mélyen bensőséges és egyéni intuícióját tolmácsolja az emberi állapottal kapcsolatosan;egyetlen költő életérzését, egyetlen költő egyéni látomását a világról. Ez az abszurd dráma tartalma és ez határozza meg formáját is. E formának törvényszerűen olyan színpadi konvenciót kell képviselnie, amely alapvetően különbözik korunk "realista" drámájától. Az abszurd dráma nem óhajt tájékoztatni vagy az iró belső világán kivül létező jellemek problémáit vagy sorsát bemutatni; nem fejteget valamilyen tézist és nem tárgyal ideológiai tanokat, éppen ezért az abszurd drámát nem események ábrázolása, alakok sorsának vagy kalandjainak elmesélése foglalkoztatja, hanem egyetlen ember alapvető helyzetének bemutatása. Az abszurd dráma, az egymást követő események drámájával ellentétben, szituáció-dráma,és ezért nyelve nem érvelésen és diszkurziv beszéden alapul, hanem inkább konkrét képek sémáin. És mivel életérzést kiván bemutatni, nem foglalkozhat magatartásbeli vagy erkölcsi kérdésekkel és nem is oldhat meg ilyeneket. "Mivel az abszurd dráma Írójának személyes világát vetiti ki,nélkülözi az objektiv érvényű jellemeket. Nem mutathatja be ellentétes vérmérsékletek összecsapását és nem tanulmányozhat konfliktusba bonyolódott emberi szenvedélyeket, ezért a szó közhasználatú értelmében nem drámai. Ellentétben Brecht elbeszélő , "epikus" drámájával, azt sem tűzi ki céljául, hogy egy történetet elbeszélve valamilyen erkölcsi vagy társadalmi tanítást közvetítsen. Egy abszurd drámai mü cselekménye nem történetet akar elmondani, hanem egy költői képekből álló sémát kiván közölni. Hogy csak egyetlen példát mondjunk: a Godot-ra várva cimü műben történnek bizonyos dolgok, de ezek a történések nem állnak öszsze cselekménnyé vagy mesévé; képekben tükrözik Beckett intuitiv felismerését, miszerint az emberi életben igazából soha semmi sem 156
