Esslin, Martin: Az abszurd dráma elmélete - Korszerű színház 94. (Budapest, 1967)
7. Az abszurd jelentősége
"Egyes lucid órákban mozdulataik gépies látványa, értelmetlen pvntomimjátékuk ostobának tüntet fel mindent körülöttük.Egy ember üvegfal mögött telefonál - a hangját nem halljuk, de látjuk triviális mozdulatait. Azt kérdezzük magunktól: miért is él ez az ember? Ez a rossz közérzet, amelyet az emberi embertelenség látványa kelt, ez a kiszámíthatatlan csalódottság,amely önnön ábrázatunkkal szembenézve eltölt, ez az ’undor’, ahogy egy mai iró nevezi — igen, ez is az abszurdhoz tartozik. Ezt az élményt fejezi ki Ionesco az olyan drámákban, mint A kopasz énekesnő vagy a Székek, Adamov a Paródiában vagy N.P.Simpson az A Resounding Tinkle-ben /Visszhangzó csengetés/. Ez jelenti az abszurd szatirikus, parodisztikus aspektusát, társadalomkritikáját, a hazug, kicsinyes társadalom kipellengérezését. Meglehet, hogy ez az abszurd színház legkönnyebben hozzáférhető és ezért legszélesebben felismert mondanivalója, de távolról sem ez a leglényegesebb, legfontosabb jellemzője. A hazug életmódok abszurditásának szatirikus leleplezése mögött az abszurd színház szembe néz az abszurditás egy mélyebb rétegével is - magának az emberi állapotnak abszurditásával egy olyan világban, amelyben a vallásos hit hanyatlása megfosztotta az embert a bizonyosságoktól. Ha többé nem fogadhatunk el egyszerű és teljes értékrendszereket és az isteni rendeltetésről szóló tanokat, akkor az életet a maga végső, meztelen realitásában kell elfogadnunk. Ezért láthattuk, az abszurd drámaíróknak könyvünkben adott elemzései során, hogy náluk az ember mindig a társadalmi helyzet vagy a történelmi környezet esetleges körülményeiből kiemelve szerepel és csak az élet alapvető alternatíváival, alapvető szituációival néz szembe. Beckett vagy Gelber drámáiban az ember az idővel néz szembe és ezért vár, várakozik születés'és halál közölt; a halál elől menekülve kúszik egyre magasabbra, mint Vian drámájában vagy süllyed passzívan lefelé a halál felé, mint Buzzatinál; fellázad a halál ellen, /*/Camus: Le Mythe de'Sisyphe. i.m. 29. o. 154
