Esslin, Martin: Az abszurd dráma elmélete - Korszerű színház 94. (Budapest, 1967)
6. Az abszurd hagyománya
sek közé tartozott, akik felismerésüket az emberi helyzet abszurditásáról végig is merték vinni, a felismerés logikus végkövetkeztetéséig - semmit nem volt hajlandó komolyan venni, a legkevésbé önmagát. Halálának merőben esetleges, nemtörődöm módja azt mutatja, hogy magatartása a legkevésbé sem volt póz. Tormához hasonló különös és excentrikus alak volt Raymond Roussel /1877-1933/ is és a maga sajátos módján ugyanakkora hatást gyakorolt a mai irodalomra. Ez a határtalanul gazdag ember az egész világot beutazta, de nem vette a fáradságot, hogy bárhol is kinyissa a szemét. Amikor Pekingbe érkezett, egyszer végighajtatott a városon, aztán bezárkózott hotelszobájába. Amikor hajója kikötött Tahitiben, ő a kabinjában maradt, irt, és még a kerek kis hajóablakon sem nézett ki. Roussel Írásaiban is arra törekedett, hogy tökéletesen kirekessze a valóságot. Minden izében saját világot akart építeni, amely, akár Torma vagy a nonszenszköltők világa, az asszonanoia és a verbális asszociációk logikájára épül. Roussel regényei közül néhány két sarokkövet jelentő mondaton alapul, amelyek hangzásban hasonlóak, de értelemben különböznek. Ezeket tette meg a könyv nyitó és záró mondatának és aztán a verbális logika töretlen láncolatával próbálta összekapcsolni őket - metafórák, szójátékok, rokonhangzásu szavak, gondolati asszociációk és anagrammák logikájával. Ugyanezek a belső logikai mechanizmusok működtetik drámáit is: az 1924-ben irt L'Etoile au front-t /Csillag a homlokon/és az 1926-ban keletkezett La Poussière de Soleils-t /Napok pora/. Ezek a hosszú és bonyolult drámák, amelyeket saját költségén juttatott színpadra és előadásaikat viharos gunykacaj kisérte.nyilvánvalóan minden korok legdrámaiatlanabb drámái közé tartoznak. Csaknem kizárólag roppant bonyolult és fantasztikus történetek láncolatából állnak; ezeket a szereplők mesélik el egymásnak,furcsán statikus, mesterkélt nyelven. Roussel drámái igazabbul"epikusabbak", mint Brechtéi és ezerszerte antiteátrálisabbak, mint bármi, amit Ionesco valaha irt. Ugyanakkor Roussel hihetetlenül gazdag fantáziája, párosulva egy olyan akaratlan primitivizmus-146