Esslin, Martin: Az abszurd dráma elmélete - Korszerű színház 94. (Budapest, 1967)
6. Az abszurd hagyománya
\ Elméleti síkon Artaud már az 1930-as évek elején megfogalmazta az abszurd színház néhány alapvető törekvését. Ám mind drámaírói, mind rendezői minőségében hiányzott az alkalma, hogy, ezeket az elgondolásokat a gyakorlatban megvalósítsa. Egyetlen lehetősége e célok elérésére 1935-ben következett el, amikor tőkéstársakat talált "théâtre de la cruauté"-jának /a kegyetlenség szinháza/ színpadi bemutatásához. Elhatározta, hogy maga alkalmazza színpadra a Cencik hátborzongató történetét, amelyből Stendhal elbeszélést, Shelley pedig tragédiát irt. Ám az előadás, néhány szép részlet ellenére, kudarcos lett. Cenci gróf szerepét maga Artaud játszotta. Rituálisan éneklő szövegmondása izgalmas volt, de a közönséget nem győzte meg. Az eredmény anyagi csőd volt, s ez is hozzájárult, hogy Artaud-t a legsötétebb nyomorba, kétségbeesésbe és a téboly hosszan tartó időszakaiba taszitsa. A produkció titkára az akkor huszonöt esztendős Jean-Louis Barrault volt, Artaud segédrendezője pedig az abszurd színház egyik legjelentősebb rendezőegyénisége, Roger Blin, aki emellett az egyik bérgyilkos szerepét is alakította. Artaud, aki színészi pályáját Lugné-Poe-nál, a Théâtre de l’Oeuvre-ben kezdte, aki jól ismerte az übut és a bemutatón dénier oldalán fel is lépett benne, aki 1924-ben játszott Yvan Goll Matuzsálemiének párizsi előadásán, aki elmebetegségének időszaka alatt jó barátságban volt Adamovval - Artaud a hid az úttörők és a mai abszurd színház között. Törekvései, kívülről szemlélve, a teljes csődbe és a szellemi összeomlásba torkolltak. És mégis, bizonyos értelemben, diadalt aratott. A szürrealista mozgalomból még egy jelentős költő bontakozott kii Robert Desnos /1900-1945/, elégikus és nonszensz tipusu versek költője, finom és ijesztő álmok krónikása, számos, soha meg nem filmesitett szürrealista forgatókönyv szerzője. Egyetlen drámai müve, La Place de l’Etoile, még 1927-ben Íródott; röviddel 1944-ben bekövetkezett letartóztatása és deportálása előtt dolgozta át, de csak akkor adták ki, miután Desnos-í már elérte a tragikus halál a theresienstadti koncentrációs tá-140
