Esslin, Martin: Az abszurd dráma elmélete - Korszerű színház 94. (Budapest, 1967)
6. Az abszurd hagyománya
a negyedik szin egyidejűleg ábrázol vasútállomást, étkezőkocsit, tengerpartot, egy szálloda előcsarnokát, egy szövetboltot és egy kisváros főterét. Múlt, jelen és jövő álomszerűén olvad egymásba, a tényleges és a lehetséges felfej thetétlenül összebonyolódik. És mégis, ebben a káoszban kiemelkedő költői erejű részletek találhatók. Egy helyütt, Patrice, a hős és a szerző dialógusában, nyiltan felmerül az abszurd színház alaptémája, a nyelv problémájai SZERZŐ: Barátom, a szavai mindent meghiúsítanak. PATRICE: Akkor csináljon színházat szavak nélkül. SZERZŐ: Kedves uram, hát törekedtem-e valaha másra? PATRICE: Igenis: az én szájamba szerelmes szavakat adott. SZERZŐ: Miért nem köpte ki őket? PATRICE: Megpróbáltam ; de vagy lövés lett belőlük, vagy hányinger. SZERZŐ: Ez nem az én hibám. Ilyen az élet,/*/ Vitrac második szürrealista drámáját, a Victor ou Les Enfants au pouvoirt /Victor avagy A gyermekek uralma/ először Artaud rendezésében mutatták be, 1924. december 24-én. Ez a dráma már maga mögött hagyta a tiszta automatizmus káoszát és azt a bohózatos-fantasztikus szalonvigjáték konvenciót követi, amellyel majd Ionesco müveiben találkozunk ismét, Victor kilenc éves kisfiú,hét láb magas és értelmi szintje a felnőtt emberé. Az őrült bábokhoz hasonló felnőttek családjában ő és hat éves kis barátnője,Esther az egyedüli racionális lények. Victor apja viszonyt folytét Esther anyjával, ám a gyermekek leleplezik a párocskát és Esther apja felakasztja magát. Az egyik szereplő lélegzetelállító szépségű hölgy,laki azonban mindenkit meghökkent azzal, hogy nem képes fegyelmezni bélrendszerét, A végén Victor kilencedik születésnapján szélütésben meghal, szülei pedig öngyilkosak lesznek. Jogosan mutat rá a szobalány a darab zárómondatában: "Mais, c’est un dramef^^^^e hiszen ez valóságos dráma!"/ Roger Vitrac: Les Mystères de l’amour. Théâtre II. Gallimard Párizs I946. 90. .0. /^/yitrac: Victor ou Les Enfants au pouvoir. Theatre I. Gallimard, Pàriz'37~l946. 90. 0, 136
