Esslin, Martin: Az abszurd dráma elmélete - Korszerű színház 94. (Budapest, 1967)
6. Az abszurd hagyománya
leplezi a látszat valóságát, a létezés igazságának javára. A ’maszkok’ nyersek és groteszkek, akár az érzelmek,amelyeket kifejeznek... Az a-logika a humor legszellemesebb formája és igy a legjobb fegyver az egész életünket irányitó klisék ellen ... A költőnek, nehogy siránkozó pacifista vagy az Üdvhadsereg katonája legyen, végre kell hajtania néhány bukfencet, hogy a közönséget ismét gyermekké tegye. Mert ez a célja - bábukat akar adni a közönségnek, meg akarja tanitani a játékra,hegy aztán a széttört bábu fürészporát szétszórja a szélbe."7 • Ám bármily szellemes és elragadó darab is a Matuzsálem - végső soron alig több konvencionális szatíránál a nyárspolgár ellen. A nyárspolgár ezúttal cipőgyáros és van egy kapzsi, üzleties szellemű fia, akinek szája helyén telefonkagyló látható, szeme két ötmárkás érme, homloka és kalapja pedig Írógép, fölötte rádióantennával. Ismét megjelenik az idealista diák, ezúttal költő és forradalmár, aki elcsábítja Matuzsálem lányát és az egyik jelenetben három részre hasadva jelenik meg, mint önnön "Én"-je, "Te'’-je és "Ő”-je. A diákot Matuzsálem fia párbajban megöli, de az utolsó jelenetben feltámad, feleségül veszi a lányt, aki közben gyermeket szült neki, és útban van afelé, hogy maga is polgár legyen. Mert a forradalmak akkor érnek véget, "amikor a többiek elvesztették a villájukat" és az uj forradalmak akkor indulnak meg, "amikor mi lettünk villatulajdonosok". És az egész romantikus szerelmi ügy a fiatal anya felkiáltásába torkollik: "Csak a fiad ne pisilne annyit!" Matuzsálem álomsorozatában Goll ismét filmet használ. Egy másik álomsorozatban a Matuzsálem háztartását ékesítő élő és halott állatok forradalmat sürgetnek az ember zsarnoksága ellen. Halott alakok támadnak fel, bebizonyítandó, hogy az élet valamilyen formában mindig megy tovább és a színház soha nem nyújthat végérvényes megoldásokat. A becsvágyó dráma a vezető német dadaista festő, George Grosz illusztrációival jelent meg és 1924-ben az általa tervezett maszkokban került előadásra; legsikerültebb részei a polgár és vendégei között zajló dialógu-Goll: Methusalem. Schrei und Bekenntnis. Szerk. K. Otten. LucherhSld, Heuwied 19Ő9. 42b-7. o. 129
