Esslin, Martin: Az abszurd dráma elmélete - Korszerű színház 94. (Budapest, 1967)
6. Az abszurd hagyománya
tam magamnak: 'Stéphane de Mallarmé, Paul Verlaine, Gustave Moreau, Puvis de Chavannes után, saját verseink, finom színezésünk és ideges ritmusaink, Conder lágy, kevert színei után, mi /1/más lehetséges még? Utánunk a vad isten.’"' Mallarmé azonban, akit Yeats a finom árnyalatok egyik mestereként idézett, gratulált Jarrynak: "ön jézan és biztos kezű drámai szobrászként, ritka és maradandó fénnyel állított elénk egy pazar alakot cimboráival egyetemben. Ez az alak bekerült a legmagasabb Ízlés repertoárjába, és kisértő hatása azóta sem hagy nyugodni."Z33-/ Az emlékezetes bemutató egy másik résztvevője Jacques Copeau volt, a modern francia szinház egyik legnagyobb alkotó művésze. Ekkor tizenhetedik évében járt. Csaknem félszáz esztendővel később igy foglalta össze az esemény jelentőségét: "... véleményem szerint a Théâtre de l’Oeuvre leginkább azzal tarthat igényt a színművészet barátainak hálájára, hogy állathangok, füttyök, tiltakozások, és kacaj kakofóniája közepette bemutatta az Ubu királyt... A diák Jarry, hogy kigunyolja egyik tanárát, öntudatlanul mestermüvet alkotott; Shakespeare és a bábszínház modorát követő ecsetkezeléssel festette meg ezt a sötét és tulegyszerüsitett karikatúrát. A müvet epikus szatíraként értelmezték az emberiség botcsinálta vezetőjének felcsapó mohó és kegyetlen polgár ellen. Ám bármily értelmet tulajdonítunk is a darabnak, az Ubu király... ’százszázalékos színház’, az, sünit ma ’tiszta színháznak* neveznénk; szintétikus és alkotó szinház, a valóság, egy szimbólumokra alapozott valóság ha//,z/ W, B. Yeats: Autobiographies. Macmillan, London 1955. 348- 9. 0. Mallarmé keltezés nélküli levele Jarryhoz; Mallarmé: Propos sur la poésie. Szerk. H. Mondot. Idézi J. Robichez: Le Symbolisme au Théâtre. L’Arche, Paris 1957, 359-60. o. /xx -/jacaues Copeau: L’Art du théâtre. Editions Serge, Montreal 1944. 149. o. 114
