Esslin, Martin: Az abszurd dráma elmélete - Korszerű színház 94. (Budapest, 1967)

6. Az abszurd hagyománya

Ez a színjáték mélységesen felkavarta nézőit. Különösen kedvező pillanatban la érkezett - röviddel a német megszálláslidércnyomásos világának letűnése után. Kafka álma a bűnről és a világot kormányzó hatalmak önkényességéről az 1947-es francia közönség számára többet jelentett puszta fantáziaképnél. Az iró egyéni félelmei hus-vér valósággá, nemzetek kollektiv félelmévé váltak; a világ abszurditásának, önkényességének és irracionalitásának látomása mEgasrendüen realista helyzetfelmérésnek bizonyult.

A per volt az első dráma, amely teljes mértékben reprezentálhatta az abszurd szinházat, annak XX. század-közepi formájában.Megelőzte Ionesco, Adamov és Beckett müveinek szinpadi bemutatását; Jean—Louis Barrault rendezése azonban már sejttette az Írók jónéhány szinpadi leleményét és összekapcsolta a bohóckodás hagyományait, a nonszensz költészetét, valamint az álom és az allegória irodalmát. Ahogy akkoriban az egyik hökkent kritikus megfogalmazta: "Ez nem annyira dráma, mint inkább képek, fantomok, hallucinációk sorozata." Vagy, egy másik kritikus szavaival: "Ez film, balettjpantomim egyszerre. Az embert a filmmontázsra vagy egy képeskönyv illusztrációira emlékezteti.

Jean-Louis Barrault, a maga szabad, cseppfolyós és groteszkül fantasztikus rendezői stílusában, Kafka müvét voltaképp egy olyan stilussal olvasztotta össze, amelyben ő maga nevelkedett és amely egyben az abszurd dráma közvetlen irodalmi és szinpadi családfáját jelenti; a képrombolók: Jarry,Apollinaire, a dadaisták, egyes német expresszionisták, a szürrealisták, valamint a vad és kegyetlen szinház prófétái: Artaud és Vitrac hagyományával.

*

Ez a mozgalom 1896. december 10-én robbant ki, azon az emlékezetes estén, amikor Lugné-Poe Theatre de l’Oeuvre-je bemutatta Jarry übu királyát és olyan heves botrányt idézett elő, mint

^ Idézi André Franck: Il y a dix ans... i.m. 35. o.

110