Esslin, Martin: Az abszurd dráma elmélete - Korszerű színház 94. (Budapest, 1967)
6. Az abszurd hagyománya
Az álmok irodalma mindig szorosan kapcsolódott az allegorikus elemekhez; végtére is a Jelképekben való gondolkodás az álom egyik ismérve. A Piers Plowman /Piers, a földműves/, Dante Isteni szinjítéka, Bunyan A zarándok útja cimü müve és William Blake prófétikus látomásai lényegileg allegorikus álmok. Az allegorikus elem gyakran ölthet gépiesen intellektualizált és pedáns arculatot, mint a spanyol barokk néhány auto sacramentaljában, de Ugyanúgy megtarthatja költőiségét akkor is, ha közben aprólékosan kidolgozza megfelelési rendszerét, akár Spenser Tűndérkirálynőjében. A színházban nem mindig könnyű meghúzni a határvonalat a valóság költői ábrázolása és egy álomvilág feltárása között. Shakespeare Szentivánéj i álma álmokról és csalódásokról, Zuboly átváltozásáról és a szerelmesek megbabonázásáról szól, de ugyanakkor az egész dráma maga álom. A Téli rege cselekménye, ha valóságosnak vesszük, lehetetlenül erőltetettnek és modorosnak tűnik, de minden eleme tüstént a helyére kerül _ és megrendítő költészetté alakul, ha a drámát álomnak látjuk: álomnak a bűnről,amely a beteljesült vágy csillogó fantáziaképében megváltást nyer. Az Erzsébet-kori dráma tulajdonképpen valami módon osztja Genet tükörcsarnok-koncepcióját: Ugyanúgy színpadnak látja a világot és álomnak az életet. Ha Prospero azt mondja: "Olyan szövetből /Vagyunk, mint álmaink, s kis életünk/ Álomba van keritve" /Kosztolányi Dezső fordítása/ - ugyanakkor ő maga is része egy álomszerű tündérmese—játéknak. Ha a világ színpad és a színpad álmokét mutat be, úgy a szinpad álom az álomban. Ugyanez a gondolat jelenik meg Calderon munkásságában,nemcsak az olyan drámákban, mint Az élet álom, amely élet s álom közé egyenlőségjelet tesz, hanem az olyan nagyszabású allegorikus látomásban is, mint a Hagy világszlnház; ez a világot színpadként mutatja be, amelyen minden alak a Teremtőtől, a világ szerzőjétől néki juttatott szerepet játssza. Az alakok úgy játsszák el életüket a világ szinpadán, akár egy álomban, amelyből az ébredést a halál jelenti, minthogy ez vezet az örök üdvözülés vagy kárhozat valóságába. Calderon müve állítólag egy senecai szövegen alapul /Epistolae LXXVT és LXXVII/, amelyben a következő kép me— 104
