Esslin, Martin: Az abszurd dráma elmélete - Korszerű színház 94. (Budapest, 1967)
6. Az abszurd hagyománya
Ezek az elemek Shakespeare-nél csak részei az egésznek, beleágyazódnak költészet és irodalom, népszerűség és vulgarités gazdag ötvözetébe, de mindenképp jelen vannak - a Szeget szeggel durva .és degenerált Bernátjának földhöztapadt közönségességében, aki nem hajlandó részt venni saját kivégzésén, mert másnapos kedvében van A két veronai ifjú Dárdásának naiv ostobaságában, Lanzelo Gobbo gyermetegségében, a Vizkereszt bohócának, ^este-nek melankolikus őrületében vagy a Lear király bolondjában, Megtalálhatjuk Shakespeare-nél az emberi tudatalatti megszemélyesitését nagyszabású, archetipikus alakokban, amilyen Falstaff vagy Caliban,Ophelia egzaltált tébolya, II. Richárd és Lear - megannyi alámerülés az irracionális bugyraiba. A Szentiváné.11 álomban meg, a kézművesek játékában, ott van a konvencionális költői nyelv szilaj paródiája; és Zuboly szamárrá változása arra szolgál, hogy leleplezze az alak igazi, állati lényét. De mindenekelőtt Shakespeare igen erős érzéket mutat az emberi állapot hiábavalósága és abszurditása iránt. Különösen nyilvánvaló ez a tragikomédiákban, mint a Iroilus és Cressida. amelyben könyörtelenül lemezteleníti mind a szerelmet, mind a hősiességet, de ott bujkál csaknem mindenütt Shakespeare életkoncepciója mélyén. Hem hiába hasonlitja az embereket legyekhez; mint azokat a pajkos gyermek, úgy öldösnek bennünket, puszta szeszélyből, az istenek. Shakespeare drámáiban nyomon követhetjük, miképpen törnek be az irodalomba a vulgáris, spontán és sok szempontból irracionális néphagyomány elemei /bár épp ezeknek az elemeknek feltűnése okozta, hogy Shakespeare-t csak nagyon sok idő múltán fogadták el komoly, "rendes" Írónak/; ugyanakkor az irodalom körén kivüli spontán drámai hagyomány továbbra is fennmaradt és virágzott az olasz commedia dell’artéban. Akár helytálló Reich feltevése — mely szerint a mimus és a rögtönzött commedia deli’arte között közvetlen kapcsolat van és a római Sannio él tovább Zanniban /az angol népi színház Zanyjében/ és Scapinben -,akár nem: a két műfaj közötti mély rokonság nyilvánvaló; a bolondozásnak, a gátlások spontán nevetésben való feloldásának ugyanazt a nagyon is emberi igényét elégítik ki. Számos hagyományos "lazzi^s commedia dell’arte verbális és nem verbális gagjei - szoros rokoni hasonlóságot mutat a 85
