Katona Ferenc: Szabálytalan színháztörténet. I. - Korszerű színház 93. (Budapest, 1967)
Miért játszott három színész hét szerepet?
mértékben növeli s a megfejtést egy bizonyos határon túl lehetetlenné teszi. E szabály egyébként feltűnően analóg a matematikában az egy és több ismeretlenes egyenletek megoldási lehetőségének szabályával. A másik szabály, amelyet az eddigiekből általánosíthatunk, ezzel összefügg: minden rekonstrukció megoldási lehetősége függ a rendelkezésre álló meghatározók számától. De térjünk vissza példánkhoz, keressük tovább az üzenet megfejtésének lehetőségét. Vizsgáljuk meg, hogy a felsorolt variánsok között miféle törvényszerűségeket fedezhetünk fel, amelyek alapján olyan meghatározókat találhatunk, amelyek a megoldási lehetőségek számát tovább szükitik. Az első, szembetűnő törvényszerűség az, hogy valamennyi variáns három csoportba osztható, mégpedig az üzenet végén lévő Írásjel alapján. Ez az írásjel viszont azt határozza meg, hogy az üzenet kérdés, közlés, vagy utasitás-e. Ha tehát az üzenetet ténylegesen meg kellene fejtenünk, arra vonatkozó újabb adatok felderítése lenne a feladatunk, hogy az üzenet e három lehetőség közül melyikbe tardo zik, mert csakis igy juthatunk tovább a megfejtés irányában. Tegyük fel, hogy e fontos adatot valahonnan megtudjuk, tehát az üzenet eddigi ismert jelein kivül még azt is tudjuk, hogy az üzenet például kérdés. Akkor az eredeti változattal szemben a megfejtendő üzenet még egy adatot tartalmaz, tehát igy fest: KÉR ÚJABB JAVASLAT ? E meghatározó-bővítés már nagymértékben leszűkíti a megoldási lehetőségek számát, de igy is tíz variáns marad a felsoroltak között, amely mind kielégítheti a megoldást. Ezzel az adattal tehát közelebb jutottunk ugyan a megoldáshoz, de még mindég nem elég közel. Vizsgáljuk hát tovább a fennmaradt tiz variációt, hogy abban miféle törvényszerűségeket fedezhetünk fel? Hátha igy újabb megközelítési lehetőségekhez jutunk. Az első ilyen szembetűnő törvényszerűség az, hogy a tiz variáns az első szó hiányainak kiegészítési lehetőségei alapján ötre redukálódik. Az első szót ugyanis, kérdés formájában mindössze ötféleképpen egészíthetjük ki. Ez esetben viszont, ha az öt variáció közül egyet valamilyen adat segítségével ki tudnánk választani, akkor a megoldási lehetőségek száma már csak kettőre csökkenne a harmadik szó még fennmaradó kiegészitési lehetőségei szerint. Keressük tehát azt a törvényszerűséget, amellyel az első szó ötféle kiegészitési lehetőségéből kiválaszthatjuk a megfelelőt. 98