Katona Ferenc: Szabálytalan színháztörténet. I. - Korszerű színház 93. (Budapest, 1967)
Miért játszott három színész hét szerepet?
Színháztörténettel ugyanis, az esetek túlnyomó többségében - az átfogó munkákat tekintve legalább is- nem szinház i szakemberek foglalkoztak, hanem irodalomtörténészek és filológusok, akik közül a legjobbak természetesen igyekeztek megismerni a színjáték specifikus törvényszerűségeit is, de szakértelmük odáig általában még ezeknek sem terjedt, hogy a színházi kifejezőeszközök - koronként változó - komplex rendszere képezte volna szemléletük alapját és ne a legkézzelfoghatóbb és legkonkrétabban vizsgálható forrásanyag, a mindenkori dráma. Pedig a más művészetekkel foglalkozó tudományokban, például a zenetudomány és a zenetörténet területén elképzelhetetlen, hogy e tudományágak művelői ne kiválóan képzett muzsikusok legyenek, de a képzőművészettel foglalkozó tudomány és a képzőművészettörténet területén sem képezheti vita tárgyát, hogy az ilyen irányú tudományos tevékenységhez a képzőművészet mint mesterség, alapos és tökéletes " ismerete szükséges, még akkor is, ha a műtörténész alkotó igényű manuális képességekkel és fantáziával nem is rendelkezik. De a távlat, a perspektíva, a fény-árnyék, a kompozíció, a színelmélet, a különböző festészeti és szobrászati technológiák, a művészeti anatómia stb. specifikus törvényszerűségeit, egy-egy korban használt szakmai fogásait, kifejezőeszközeit és ezek fejlődéstörténetét ismernie kell. A színháztudomány és történet viszont a színjáték, mint specifikus műalkotás saját szuverén törvényeinek, alkotó módszereinek és valamennyi kifejezőeszközének alapos ismeretét mind ez ideig nem követelte meg művelőitől. Ez az az ok, legalább is szerény nézetem szerint, ami a szinjátéktörténeti kutatásokat oly hosszú időn át tévútra vezette. 3. Az előbbiekben leszögeztük azon véleményünket, hogy az egykori színjátékok rekonstrukciója minden esetben hipotézis, de ugyanakkor az ilyen irányú hipotéziseket két alapvető kategóriába soroltuk: a szubjektív és az objektív hipotézisek kategóriájába. Megkíséreltük vázolni a szubjektív hipotézisek megalkotásának módszereit, ezekkel szemben alapos kételyeket támasztottunk, ugyanakkor azonban az objektív hipotéziseknek csak a lehetőségeiről beszéltünk s igy az olvasónak joggal van kételye a tekintetben, hogy a szinjátéktörténet területén lehetséges-e egyáltalán objektív hipotéziseket felállítani, tehát végső soron lehet-e a régebbi korok színjátékét hitelesen, vagy legalább viszonylag hitelesen rekonstruálni. 92
