Katona Ferenc: Szabálytalan színháztörténet. I. - Korszerű színház 93. (Budapest, 1967)
Miért játszott három színész hét szerepet?
Még Hevesi Sándornál is, aki pedig nemcsak a Shakespeare-müvek saját korában igen modem és avatott rendezője, hanem az Erzsébet-kor kiváló kutatója és ismerője volt - még nála is felbukkan e mutatótáblák kisérte te. S bár ő e táblákat nem tekintette az Erzsébet-kori színpad elengedhetetlen) kellékének, sőt, alapjában véve tiltakozott az ellen a nézet ellen, amely szerint ezeket rendszeresen használták volna, létezésüket azért még 8 sem vonja egyértelműen kétségbe. Egy 1911-es keltezésű cikkében, amelyet a HAMLET rekonstruált Erzsébet-kori színpadon rendezett előadásával kapcsolatban irt, ezt olvashatjuk: "A legtöbb ember a Shakespeare-színpadról nem is tud egyebet a mutatótáblák legendájánál, a történelmi igazság ellenben az, hogy mutatótáblákat csak igen ritkán használtak, akkor is csak a nyitott népszínházakban, s ott is csak akkor, ha nagyon bonyolultak voltak a színváltozások. A müveit közönség színházaiban nem volt erre szükség, mert a Shakespeare-korabeli drámákban a személyek mindig bejelentik, hogy hol vannak, sőt azt is, hogy honnan jöttek. Ezenfelül nyomtatott szinlapok is voltak, amelyek a közönséget teljesen eligazították. "23. Hevesi szerint tehát néha használtak mutatótáblákat, különösen, ha bonyolult volt a szinváltozás. Ez az álláspont viszont azt a szemléletet tükrözi, mintha az Erzsébet-kori néző számára minden jelenetben döntő lett volna a színhely ismerete, erre utal az a téves állítás is, ami mindmáig élő tévedés, hogy "a személyek mindig bejelentik, hogy hol vannak."24* Holott ha e szempontból tüzetesen megvizsgáljuk Shakespeare drámáit, világosan kiderül, hogy korántsem minden jelenetben mondják el a szereplők, hogy hol vannak, sőt kizárólag csak azokban, ahol a színhelynek, kivált a változás szempontjából nézve, külön jelentősége van. És ez igen döntő különbség. Bizonyos esetekben ugyanis, a cselekmény és a dráma érthetősége szempontjából fontos színhelyek bejelentése dramaturgiai igény s mint ilyen, a közönség számára nélkülözhetetlen információ, a minden jelenetben megtörténő helyszinbejelentés viszont v i zuális, áb r á zolási igényt elégítene ki, pontosabban olyan szükséges vizuális kifejezőeszközöket pótolna, amelyeket az adott színház valamilyen okból vizuális eszközökkel nem tud kielégíteni. Ha ez igy van, akkor viszont önkéntelenül is felvetődik a kérdés hogy ha a korabeli közönségnek ilyen irányú vizuális igénye lett volna, cikkor az Erzsébet-kori színház ezt valóban nem tudta-e volna kielégíteni? Ez nem valószínű, hiszen ebben a korbein már jócskán ismertek olyan technikai lehetőségeket, amelyekkel a játék színhelyét igen látványos módon, vizuáliséin is tudták ábrázolni, sőt ugyeine korban, magában Londonban is létezett olyan színház, amelyben ilyenfajta, látványos előadásokat rendeztek.25* 89
