Katona Ferenc: Szabálytalan színháztörténet. I. - Korszerű színház 93. (Budapest, 1967)
Miért játszott három színész hét szerepet?
Ez utolsó érvünkkel azonban már a szinjátéktorténet forrásanyag gainak egy másik csoportjához, az úgynevezett tényleges tárgyi forrásanyagokhoz értünk, amelyek alaposabb értékelése és elemzése már a szinjátéktorténet legújabb és legkorszerűbb irányzatát jelenti. 2. Eljutottunk tehát a színháztörténeti kutatás legkorszerűbb irányzatának alapvető forrásanyagához, az úgynevezett t á r g y i emlékekhez. E forráskor legfontosabb jai a fennmaradt és ismert egykorú színházépületek, amelyek - tényleges valóságukban, romjaikban, vagy hiteles építészeti leírásokban és rajzokban - szinte valamennyi korszakból szép számmal maradtak ránk. A korszerű színháztörténeti kutatás ezek vizsgálatát tűzi elsődlegesen maga elé s ezt egészíti ki az egyéb esetleg fellelhető tárgyi emlékek, kellékek stb., valamint a korábban már részletesen tárgyalt egykorú leírások és képzőművészeti ábrázolások vizsgálatával. E módszer egyik legelső és mindmáig egyik legjelentékenyebb képviselője Max Hermann német szinháztudós volt, aki 1914-ben Írott alapvető müvébenl9> Hans Sachs színpadát rekonstruálta az öszszes felkutatható irodalmi, képzőművészeti és tárgyi források alapján. Ugyanő utolsó - posthumus - muvében^O. igen érdekes, invenció zus és tanulságos rekonstrukciót készit az antik görög színjátszás vonatkozásában is, amelynek néhány felfedezése mind a mai napig szenzációszámba megy. Hermann módszerét követve számos tudós kísérletezik manapság is ilyenfajta rekonstrukciókkal, mégis eredményeik általában igen rövid életűek, miután újabb kutatók részben más források alapján, részben az azonos források más értelmezésével más rekonstrukciókat hoznak létre. Hermann hallatlanul szemléletes Sachs-rekonstrukcióját például már nem sokkal később megdöntötte Albert Köster,21. vagy a már több Ízben idézett Margaret Bieber antik görög színházra vonatkozó rekonstrukciós kísérletei is nagymértékben eltérnek Hermann eredményeitől.22* Persze ez önmagában véve természetes dolognak látszik, hiszen az ilyenfajta rekonstrukció végső soron mindég hipotetikus tevékenység eredménye. Igen ám, de hipotézis és hipotézis között is lehet különbség, objektivitásuk mértékét és tudományos értéküket tekintve. Hipotézis ugyanis kétféle utón jöhet létre. Az egyik ut, amikor a hipotézis megalkotója viszonylag csekély forrásanyagból indul ki, vagy - ami a gyakoribb eset - a rendelkezésre álló forrásanyagok közül kiragad egyet - a drámát -, s ezen 87
