Katona Ferenc: Szabálytalan színháztörténet. I. - Korszerű színház 93. (Budapest, 1967)

Miért játszott három színész hét szerepet?

A tézis roppant tetszetős. Ha azonban a mélyére nézünk a dolognak, akkor igazán semmi okunk sincs Biebemek elhinni a képzőművészeti emlékek és forrásanyagok objektív voltát - /itt most nem az építészeti emlékekről van szó, hanem a képzőművészeti ábrázolásokról!/-, de még ezek egykoruságát sem, a valóban nem mindég objektív és többnyire nem egykorú irodalmi forrásokkal szemben. Miért lenne objektívebb a képzőművész, mint az iró?

Persze ettől még valóban tanulmányozhatók, sőt tanulmányúzandók is a képzőművészeti forrásanyagok, de ezeket az egykorú színjátékok hiteles ábrázolásának tekinteni, enyhén szólva vakmerő túlzás! Mivel azonban e módszer manapság igen elterjedt, érdemes a kérdéssel behatóbban is foglalkozni.

Igen érdekes példa ezzel kapcsolatban a müncheni, úgynevezett MEDE1A-VAZA színháztörténeti "pályafutása".®* E váza Bieber e— gyik reprezentatív forrása, de a váza rajzát, mint alapvető képzőművészeti forrásét úgyszólván valamennyi modem színháztörténeti munka közli, vagy legalább is szövegében utal rá. Igen becses színháztörténeti emléknek, hiteles szinháztörténeti dokumentumnak tartják, holott semmiféle tényleges és bizonyítható köze nincs sem Euripidész müvéhez, sem valamely Euripidész utáni ismeretlen drámához, még kevésbé annak valamiféle színpadi előadásához. Ezt egyébként nem is tudják és nem is próbálják bizonyítani, egyszerűen elfogadják alapvető forrásnak. E feltételezésből azután messzemenő következtetéseket vonnak le a különböző szerzők az Euripidész utáni görög színjátszásra vonatkozóan általában s a vázarajz felhasználásával megpróbálnak rekonstruálni egy Euripidész utáni MEDEIA-drámát. Azt fel sem tételezik, hogy a váza rajza egyszerűen a korban közismert mitológiai történet ábrázolása s hogy a váza alkotóját maga e z a mitológiai történet ihlette volna, nem pedig annak valamely színpadi feldolgozása. Nem érdektelen, e váza problémájánál egy kissé hosszasabban időzni, miután értelmezése a szinháztörténeti tévhitek egyik érdekes prototípusa.

Margaret Bieber például, fentebb már idézett müvében e vázával kapcsolatosan igy ir: "E későbbi görög tragédiák /ti. az Euripidész utániak/ az irodalomtörténet számára elvesztek, kivéve a jelentéktelen RHESUST, amelyet néha még tévesen Euripidésznek tulajdonítanak. Ezért különlegesen becses emlék a müncheni MEDELA-váza, irodalmi és színházi szempontból egyaránt. Segítségével megismerhetünk egy drámát, amely szoros kapcsolatban van Euripidész tragédiájával."^* Majd sorra veszi a vázán látható jeleneteket és személyeket, különválasztja azokat, amelyek Euripidész darabjában is szerepelnek, azoktól, amelyek nem szerepelnek abban s e két jelenetcsoport összevetéséből következtet a feltételezett ismeretlen MEDEIA-dráma cselekményére.

79