Katona Ferenc: Szabálytalan színháztörténet. I. - Korszerű színház 93. (Budapest, 1967)
Előszó helyett: a szerző magamentése
- Ugye egész nap a klubjában -volt?- Node kedves Holmes?!.- Miért? Nincs igazam?- Dehogy nincs. De honnan a-. Megzavarodott képemet látva, Sherlock Holmes felnevetett.- Maga olyan friss, Watson, olyan gyönyörűségesen friss! Nem tudom megállni, hogy ne fordítsam kicsit maga ellen a fegyvereimet. Esik az eső, sár van, s egy úriember elmegy hazulról. Este úgy tér vissza, hogy közben mi sem változott rajta. Kalapja is, cipője is ragyog. Egész nap ült valahol tehát. De hol? Barátai nincsenek. Hol is lehetett volna máshol, mint a.- Valóban! Hol is lehetett volna?- Látja Watson, a világ tele van olyan nyilvánvaló dolgokkal, amelyeket soha senki nem szokott észrevenni./Sir Arthur Conan-Doyle/ 1. Az olvasó bizonyára már a mottó elolvasásakor tiszteletlenséget érez a szerző részéről tárgya iránt, és bizalmatlanságot az itt következő dolgozat tudományos komolyságát illetően. Nos, az olvasónak igaza van. A szerzőnek - hiszen a mottót maga választotta -, bevallottan célja volt ez. Jó előre le akarja szögezni, hogy szerény Írása nem szaporítani kívánja a hatalmas tudományos apparátust megmozgató és felvonultató színház tudományi müvek számát, mindössze néhány rendhagyónak tűnő gondolattal próbál hozzájárulni a hivatásos és hivatott szinháztudósok igen értékes munkájához. Saját magát ugyanis öntudatosan amatőrnek tartja - legalább is a tudományos munkát illetően -, hiszen két évtizedes tevékenységét nem a tudomány területén folytatta, hanem az élő színház legkülönfélébb irányú alkotó gyakorlatában. E téren vállalja is a professzionizmus, vagy ha úgy tetszik a prakticizmus ódiumát, hiszen alig van olyan területe a sok összetevőjű és szerteágazó színházi alkotó munkának, amelyen életének valamely szakaszában, több-kevesebb sikerrel ne próbálkozott volna. És mivel enynyire benne élt az élő színház ellentmondásos világában, örömökkel és csalódásokkal teli napi gyakorlatában, elveszítette azt a képességét, hogy élete nagy szerelmére, vagy ha úgy tetszik élettársára, ''az objektiv tudományosság tiszteletével tudjon tekinteni. 7
