Katona Ferenc: Szabálytalan színháztörténet. I. - Korszerű színház 93. (Budapest, 1967)
A romantika - pislákoló gyertyafényben
teli képét kell mutatnia. Az állványokon dolgozó munkásokat a perspektíva miatt gyermekekkel kell játszatni."^. Tagadhatatlan tehát, hogy ez is olyan instrukció, amely mögött olyan kifejezőeszköz, vagy kifejezési forma rejtőzik, amely manapság már nem is használatos s igy valóságosságára általában nem is gondolunk, Pedig ez - a perspektivikus díszletben a felnőttek gyerekekkel való ábrázolása - meglehetősen gyakran használt kifejezőeszköz lehetett a korban. Erre vonatkozóan mér néhány évtizeddel korábbról is van dokumentumunk. Nővérré egyik levelében, amelyben egy vadászaton játszódó balettjéről számol be, ezeket Írja: "A díszlet erdőt ábrázolt, utjai a nézőkkel párhuzamosak voltak. A képet hid zárta le, mögötte távoli táj látszott. Ebben a jelenetben a színhelyet hat arányos sorra osztottam, mindegyikben három vadász és három vadászó hölgy, összesen harminchat kartáncos; az első sor alakjai a nézőkhöz legközelebb eső utón haladtak;a következő utón a második sor alakjai futottak helyettük; a harmadik utón a harmadik sorbeliek következtek és igy tovább, úgyhogy utolsónak kis gyermekekből összeállitott sor haladt át a hídon. A fokozódás olyan tökéletes volt, hogy megtévesztette a szemet, igaznak és természetesnek látszott az, ami pedig csak a művészet és arányosítás hatása volt,”55. Itt tehát nyomára bukkantunk egy .zárjeles instrukciókban fenn nem maradt, általánoséin használt színpadi megoldásnak s igy semmi okunk nincs kételkedni eibban, hogy a kiindulópontunkat képező "szag"-instrukció is lehetett általánoséul használt kifejezőeszköz. Nézzük azonban a schilieri "szag"-instrukció boncolgatásából eredő második következtetést, amelyet akkor is levonhatunk, ha nem feltételezzük a naturális megvalósítást. Ez a következtetés nem eiz instrukció végrehajtására, hanem anneik dramaturgiai, pontosabbem színpadi funkciójára vonatkozik, Ha ugyanis rendezői szemmel vizsgáljuk a jelenetet, akkor kiderül az, hogy Kalb bejövetelével a szerző nyilvánvalóan frappáns hatást kivánt elérni, s az is nyilvánvaló, hogy az elpuhult, piperkőc udvaroncot a puritán öltözetű és megjelenésű, szigorú miniszter ellentétének, kontrasztjának szánta. A jelenet megírásában nyilvánvaló szerzői szándék, hogy Kalb berobbanása egyúttal az induló tragikus konfliktus első groteszk oldása. Nos, e szándékolt és szükséges frappáns hatás Kalb egyszerű bejövetelével akkoriban nem volt elérhető. Döntő tényező ugyanis e hatásban a váratlan vizuális kontraszt, ami elsősorban Kalb öltözékében nyilvánul meg. E látvány viszont az adott - és részletesen ismertetett - fényviszonyok között lehetetlen. Fokozza még a nehézséget a színpad alaprajza s ezen keresztül a belépés térbeli elhelyezése is. Kulisszaszinpadról lévén szó, a játszó terem ajtaja 58
