Katona Ferenc: Szabálytalan színháztörténet. I. - Korszerű színház 93. (Budapest, 1967)
A romantika - pislákoló gyertyafényben
tében, amikor Kalb udvamagy a miniszterhez megérkezik, zárójelben a következőket olvashatjuk: "Kalb udvamagy pompás, de Ízléstelen udvari öltözetben, kamarási kulcsokat visel, azonkívül két órát, gyiklesöt és háromszögletű kalapot, haját sündisznó-frizurára fodorittaíja. Nagy rikácsolással a miniszternek esik és az e g é s z nézőteret pézsmaillattal árasztja el," Hát ezen bizony érdemes egy kissé alaposabban elgondolkozni. Vajon mit jelenthetett a valóságban ez az instrukció? Lehetséges-e, hogy csak átvitt értelemben volt hivatva jellemezni a piperkőc udvamagyot? E feltevésnek akkor volna létjogosultsága, ha Schiller más esetekben is használna ilyenfajta átvitt értelmű instrukciókat. Ilyeneket azonban Schiller szinte sohasem használt, instrukciói mindig konkrét cselekvésre utasító, vagy konkrét lelkiállapot kifejezésére utaló rendezői instrukciók, még a korai darabjaiban is, azokban, amelyeket még nem ő maga állított színpadra. Akkor viszont itt valami mást kell az instrukció mögött gyanítani, olyannyira, hogy megpróbálhatjuk akár az instrukció betű szerinti értelmezését is. Tegyük fel, hogy itt valóságos "szag"-instrukcióról van szó. Ez a mai szemlélő számára meglehetősen különösnek tiinik és túl azon, hogy az ilyen értelmezésnek nem túl nagy a valószínűsége és főképp bizonyíthatósága, még a technikai kivitelezését is elég nehéz elképzelni. Ámbár, ha jobban belegondolunk, az illatterjesztés történhetett például oly módon, hogy Kaim a kezében behozott valami egykorú, divatos kelléknek álcázott parfümszórót, s ebből, konkrét színpadi játék formájában valódi parfümöt permetezett. Ez, ha a szórt illat eléggé átható szagu volt, úgy az ilyenfajta színházépületekben mindig jelenlévő, a színpadról a nézőtér felé irárnyuló huzat segítségével, pillanatok alatt érezhetővé vált volna a nézőtéren. E megoldás egyébként össze is vágna Kalb jellemével, külsőségeivel és viselkedésével, kiváltképp akkor, ha e korban ténylegesen divat volt az ilyenfajta kézi parfümszóró, a mai női puderdobozhoz, vagy az akkori tubákos szelencéhez hasonlóan. Erre vonatkozóan viszont a kulturtorténészektől kellene felvilágosítást kérni. Mindebből egy a lényeges: áz adott instrukció ilyenfajta megvalósítási lehetősége fennállt, annak ellenére, hogy ennek bizonyos fokig ellentmond az a körülmény, hogy akkor Schiller e kelléket feltehetően az instrukcióhoz konkrétan feltüntette volna, amint azt a két órával és a gyiklesővel megtette. Az is valószínű, hogy e feltételezett megoldás esetében a szerző a jelenet során a kellékre és e vele kapcsolatos játékra a minisztert valamiképpen reagéltatta volna. A megoldás tehát elképzelhető ugyan, de valószinüsége igen csekély. 55