Katona Ferenc: Szabálytalan színháztörténet. I. - Korszerű színház 93. (Budapest, 1967)

A romantika - pislákoló gyertyafényben

Nézzük meg ezután a színészi gesztus másik funkcióját, a szö­­vegközötti, bizonyos fokig önálló életet élő, kiegészítő játékot, E gesztustipusnak a romantikus színjátszásban nyilván sokkal kisebb jelentősége és lehetősége volt, hiszen a szöveggel, vagy legalább is hanggal meg nem erősített gesztus a rossz látási viszonyok kö­zött túlságosan nagy hatású nem lehetett. A. gesztus e fajtáját nyilván nem is nagyon alkalmazták, amire vonatkozóan ismét Les­­singet Idézzük: "Ha az orditozást, a ficamokat ”hév"-nek tart­juk, akkor tagadhatatlan, hogy ebben a színész túl messzire mehet Ha azonban a hév a gyorsaság­ban és elevenségben nyilvánul meg, amellyel a szinész minden porcikája hozzájárul ahhoz, hogy játékával a valóság látszatát keltse: akkor nem kellene azt kívánnunk, hogy a valóságnak ezt a látszatát a legszélsőbb illú­zióig fokozottnak lássuk, ha lehetséges volna, hogy a szinész túl sok hevet alkalmazna e tekintetben. Ez tehát nem is lehet az a hév, amelynek mérséklését Shakespeare megköveteli." /Ti.: a Ham­let színészeknek adott tanácsaiban/31. Ez a "gyorsaság és elevenség" nyilvánvalóan a játék olyan tem­póját jelentette, amely a dikció szünet nélküli á— radására épült és eleve kiküszöbölte a szövegközti játékokat. A szünet ugyanis az adott fényviszonyok között feltétlen feszültség­csökkenést eredményezett, mivel vizuális feszültségteremtésre mód a rossz látási viszonyok között nem volt, Ha mégis szükség volt a lelkiállapot szövegközti szünetekben va­ló kifejezésére is, kivált nagy indulati tartalmú jelenetekben, ak­kor inkább a gesztusnál sokkal jobban látható m o z g á s — hoz, indulatos helyváltoztatásokhoz folyamodtak. Erre vonatkozóén egy sor ékes és szemléletes pél­dát találhatunk Schiller drámáinak zárójeles instrukcióiban. Ezek az instrukciók többnyire olyan szituációkhoz tartoznak, amelyek­ben, ha mai színpadon betüszerint végrehajtanák ezeket az utasí­tásokat, akkor a jelenet a szerző szándékolt hatásával ellentétes­be fordulna, menthetetlenül nevetségessé válna. Nézzünk meg - találomra - néhány ilyen instrukciót Schiller ÁR­MÁNY ÉS SZERELEM cimü drámájából. Az első felvonás első jelenetének indító instrukciója szerint Miller, mielőtt megszólalna "gyors léptekkel fel-alá já r",32, Vagy az első felvonás ötödik jelenetében, amikor von Walter- Wurm tói megtudja fia Lujza iránti szerelmét, az instrukció sze­rint a miniszter "fel-alá jár, vissza­fojtja haragját ".33, Ferdinand, amikor apja köz­li vele elhatározását, miszerint a ladyt feleségül kell vennie - " r émülten hátrál" .34. De a lady is, a második felvonás első jelenetében, miközben Ferdinándot várja, "na­gyon izgatott, feláll és végig­megy a termen" .35. Vagy amikor a komornyik meg-47

Next

/
Thumbnails
Contents