Katona Ferenc: Szabálytalan színháztörténet. I. - Korszerű színház 93. (Budapest, 1967)

Miért játszott három színész hét szerepet?

kutatás drámacentrikus szemléletétől és kidol­gozhatjuk a szinjátéktörténet kutatásának specifikus módszereit. E feladatot természetesen e könyv teljes egészében nem tűzi és nem is tűzheti maga elé. E feladathoz ugyanis több emberöltő tel­jes munkája is kevés lenne. Mi csak az egyes színházi struktú­rák néhány jellegzetes vonását kívánjuk uj megvilágításba helyez­ni s ezzel történeti felfedezések he­lyett mindössze történeti kételyeket sze­retnénk felvázolni. Mielőtt azonban ez utón, más struktúrák irányában tovább lépnénk, néhány olyan problémát kell előzőleg elméletileg felvetnünk, ame­lyek tisztázása nélkül módszerbéli javaslataink hiteltelenek marad­nának. Eddigi vizsgálódásainkból - remélem - nyilvánvalóvá vált az olva­só előtt, hogy - ellentétben a szokásos színháztörténeti módsze­rekkel - mi az ötletszerűen kiragadott korok színházi struktúráját nem a kor dramaturgiájának alapján vizsgál­tuk, sőt, a korabeli drámái és annak formai-szerkezeti sajátossá­gait nemhogy nem alapnak, hanem lényegében köve t k e z­­m é n y n e k tekintettük. S hogy ez nem merőben önkényes szemlélet, ahhoz előbb a színjátéknak mint művészetnek ö n - törvényüségét kell bebizonyítanunk. 136

Next

/
Thumbnails
Contents