Katona Ferenc: Szabálytalan színháztörténet. I. - Korszerű színház 93. (Budapest, 1967)
Miért játszott három színész hét szerepet?
E harmadik kérdés és a rá kapott felelet önkénytelenné tesz egy következő kérdést: ha nem, akkor miért nem alkalmaztak több színészt? Persze e kérdés nem dönthető el igennel vagy nemmel, tehát további, célravezetőbb kérdéseket kell helyette találnunk. Mil'_ en ok korlátozhatja tehát még a színészek számának növelését, ha az előző kérdésekben feltett okok nem szerepeltek akadályként? Nos, íme egy megfelelő kérdés:- Megtiltotta valaki, hogy több színész lépjen fel? És most fordítsuk meg a szerepeket. Váltsunk át kérdezőből felelővé, mégpedig azon az alapon, hogy a kitalálandó fogalmat, ezúttal a görög színházi struktúra egy vonását m i ismerjük. Ez a vonás pedig nem más, mint az, hogy a görög szinielőadások versenyek keretében zajlottak le és maguk is versenyszámok voltak. Akkor viszont igy hangzanak a következő kérdések:- Valaki megtiltotta, hogy több színész lépjen fel?- Igen.- Minden produkció rendezőjének egyformán megtiltotta?- Igen.- Ezek szerint az ünnepségek központi rendezősége tiltotta meg?- Igen.- Azért tiltotta meg mindenkinek, hogy a versenyen mindenkinek egyenlő esélyei legyenek? És itt végére értünk a barkochbának! Megvan a felelet: azért játszrhatott minden produkcióban csak három színész, hogy a résztvevők esélyei egyenlők legyenek a versenyben! Olyan ez, mint a mai sportversenyeken, ahol mindenkinek pontosan azonos súlyú diszkosszal kell dobnia, hogy az esélyek egyenlőek legyenek. Ebből viszont egy igen lényeges vonását rekonstruálhatjuk az antik görög színházi struktúrának. Azt ugyanis, hogy a versenyjelleg m i ndennél fontosabb meghatározója volt a görög színháznak. Persze joggal mondhatja az olvasó, hogy ezt-mármint a versenyjelleget - eddig is tudtuk a görög színházról, mi altkor állításunkban az uj? Az olvasónak részben igaza van. Valóban ismertük már eddig is a görög színjáték e vonását, többször említettük is, de ezt mindeddig mi is, csakúgy mint mások, mellékes körülménynek tekintettük. Valahogy úgy, hogy rendeztek előadásokat, amelyeket e - gyébként verseny formájában díjaztak is, valószínűleg olyan formán, mint manapság nálunk, hogy egy-egy évad végén a minisztérum bizonyos, általa legjobbnak Ítélt produkcióknak nivódijat ad. Persze e körülmény manapság nem befolyásolja a színház tényleges szándékát és célkitűzéseit, a produkció létrehozását il-129
